Tájékoztatom a Tisztelt és Kedves (vagy hozzám hasonlóan kedvetlen) olvasókat, hogy az e hasábokon korábban többször is tárgyalt gyermekvédelmi ügyben a partnerországban működő magyar külképviselet  szervezetébe tartozó helyi konzuli iroda 2025. március 21-én válaszolt a hozzá négy nappal korábban intézett érintetti adatigénylésre. A válaszban közlik az adatigénylővel (a veszélyeztetett gyermek rokonával), hogy a konzulátus „a Belügyminisztérium Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztály megkeresése alapján a magyar és a külföldi hatóságok közötti kapcsolatfelvételt elősegítő, közreműködő hatóságként jár el. A konzuli irodának az üggyel kapcsolatosan egyéb illetékessége nincsen, tájékoztatásra a BM Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztály, mint illetékes hazai hatóság jogosult, így velük egyeztetve kérem, hogy kérdéseivel hozzájuk forduljon”.

Rossz válasz! A törvény nem azt mondja ki, hogy ha az adatigényléssel megkeresett szerv illetéktelennek tartja magát, akkor az az igénylőnek javasolhatja a megkeresés újbóli benyújtását az illetékeshez, hanem azt (mondja ki a törvény), hogy az adatigényléssel megkeresett szerv köteles továbbítani a beadványt a megfelelő helyre (az illetékes intézményhez), és  ennek megtörténtéről  értesíti a beadványozót.

Tudni kell, hogy a hozzátartozó éppen azért fordult (2025. március 17-én már harmadszor) közvetlenül a konzulátushoz, mert a Külügyminisztériumban (KKM-ben) – a március 14-i közlésükben foglaltak szerint – semmilyen adatot nem kezelnek az ügy érintettjeiről, köztük a kislányról sem, akinek az ügyében a KKM alá rendelt konzulátus a GYERGYÁM főosztályvezetőjének közokiratba foglalt állítása szerint már 10 éve levelezik a helyi (külföldi) partnerhatóságokkal.

 Azt is jó tudni, hogy a konzulátust először tavaly október 21-én azért kereste meg e-mailben a bősz rokon, mert a belügyminiszter úr sem válaszolt arra az egy héttel korábbi (2024. október 14-i), „AZONNAL!” jelzéssel ellátott bejelentésére, amelyben felhívta a figyelmet az időközben gyermekkorúból fiatalkorúvá serdült ifjú hölgy harmadik öngyilkossági kísérletére, és azonnali intézkedést kért, szó szerint azért, mert a leány „élete veszélyben van”. A „Magyarország legjobb közigazgatási szakemberének ” titulált Pintér Sándortól vagy bármelyik munkatársától erre sem kapott választ, pedig a miniszter úrnak és beosztottjainak illene ismernie az „azonnali” szó hivatalos használatban elfogadott jelentését, a panaszokra adandó válaszra vonatkozó törvényi előírásokról nem is beszélve.

A belügyminiszter úrhoz mint a gyermekvédelmi központi hatóságot felügyelő kormánytaghoz pedig azért fordult végső kétségbeesésében (és felháborodásában) a vehemens családtag, mert a BM adatvédelmi tisztviselőjéhez több, mint két hónappal korábban, 2024 augusztus 8-án benyújtott, az üggyel kapcsolatos érintetti adatigénylésére sem kapott választ.

A BM adatvédelmi tisztviselőjét pedig azért kényszerült az aggódó rokon ebben a kis, bizonyára csak a számára fontosnak tűnő  „piszlicsáré” ügyben „zaklatni” mindenféle kérdésekkel, mert  a BM GYERGYÁM Főosztály Központi Hatóság vezetője a hozzá 2024. június 3-án beérkezett, személyes meghallgatást kérő beadványra – megint csak törvénytelenül – hónapokon keresztül elutasító, de legalábbis halogató válaszokat adott (mint egyébként a korábbiakra hosszú évek óta), a nagy nehezen kicsikart írásbeli kommunikáció során pedig addig hazudozott össze-vissza az apatigris-lelkületű nagybácsinak, aki a kislány gyermekvédelmi (ifjúságvédelmi) intézeti elhelyezése kapcsán tájékoztatta (tehát ő tájékoztatta a GYERGYÁMOT, nem fordítva!) a bekövetkezett fejleményekről, és kért sürgős intézkedést a helyzet tisztázása, valamint a gyermek mindenek felett való érdekeinek védelme céljából, amíg arról nem értesült (a nagybácsi), hogy az ifjú hölgy közben a már említett harmadszori alkalommal is öngyilkosságot kísérelt meg – és a GYERGYÁM olyan szoros kapcsolatban áll a helyi hatóságokkal már 10 éve (a konzulátuson keresztül), hogy erről sem tudott.

Ezután a nagybácsi és a GYERGYÁM (sokadik) főosztályvezetője közötti levelezés döcögve haladt előre mindaddig, amíg az érintett rokon nem kapott 2024. október 30-án egy levelet a főosztályvezetőtől, amit a GYERGYÁM az október 14-i, a belügyminiszter úrhoz intézett panaszra adott válasznak tüntetett fel, de egy olyan dokumentumot mellékelt hozzá a főosztály szorgos munkájának bizonyítékaként, ami nem erre az október 14-i beadványra reagált, hanem az augusztus 8-ira, majd december 18-án egy újabb, erre az októberi panaszra hivatkozó „tájékoztatást” küldött, amiből semmi érdemleges nem derült ki azon kívül, hogy a GYERGYÁM egy korábbi levelét a külföldi központi gyermekvédelmi hatóság megküldte az adott ország helyi hatóságának, és majd ha fejlemény lesz, akkor tájékoztatják a magyar központi hatóságot.

A nagybácsi 2025 január 6-án észrevételezte, hogy a külföldi partnerhatósággal folytatott levelezés azon dokumentumai, amelyeket a GYERGYÁM-tól korábban kapott, meglehetősen hiányosak, és nem is hitelesek, valamint szabálytalanul lettek iktatva (ha egyáltalán), és ránézésre, formai és tartalmi szempontból egyaránt, nem annyira valódinak, mint inkább – kimondatlanul is – hamisított közokiratnak tűnnek. Nem stimmelnek a dátumok, az iktatási számok (és különösen az alszámok, amelyekből az intézkedések sorrendjének kéne kitűnnie), a címzések és egyebek. Azóta a GYERGYÁM nem kommunikál a nagybácsival, aki inkább a KKM-hez fordult a fentebb említett február 5-i adatigényléssel, amire a határidőn túli március 14-i válasz jött, de a késés miatt további (eredménytelen) adatigénylések születtek a fentiek szerint. Ezzel a kör bezárult.

A jövő héten megpróbálom kideríteni, hogy Novák Katalin ex-államfő milyen szerepet játszott ebben a katyvaszban, és a 2019. november 12-én, a 2020. január 30-án, az ugyanazon év augusztus 3-án és a 2021. március 25-én hozzá intézett panaszokra (amelyek mind ugyanerre az ügyre vonatkoztak) családokért felelős államtitkárként majd miniszterként miért nem válaszolt, egyáltalán tudott-e valamit erről az ügyről, és megbeszélte-e Balog Zoltán úrral, a volt főnökével (miniszterével) majd beosztottjával (tanácsadójával), mindenkori lelki atyjával.