Az előző bejegyzés végén három ígéret-félét tettem, mégpedig azt, hogy egy pár napig szünetet tartok a bejegyzések írásában (ezt teljesítettem), a másik, hogy egy barátomnak segítek egy feljelentést megfogalmazni (gyermekvédelmi ügyben), erről mindjárt részletesebben is beszámolok, a harmadikat kérdés formájában fogalmaztam meg ekképpen: Lehet, hogy végül mégis a gyermekvédelem lesz az, amibe belebukik a rendszer? Ez utóbbi kérdésre adandó választ döntsétek el ti magatok, de ne hamarkodjátok el, előbb várjátok meg, hogy elmondjam, eddig mire jutottam a feljelentés ügyében.

Nos, a barátom meglepett azzal, hogy pontosan 200 db. dokumentumot, azaz közokiratot hozott az első megbeszélésünkre, mind ugyanannak az egyetlen, immár több, mint 10 éve húzódó ügynek a termése. Közokirat ugyebár minden, az állami szervekhez beérkező és ott nyilvántartásba vett (iktatott), valamint a tőlük más állami szervhez vagy magánszemélyekhez intézett összes hivatalos irat, aminek önálló iktatási száma (és alszáma) van.

Időbeli sorrendben a végéről kezdtem, és már a legfrissebb dokumentum annyi keresztkérdést vetett fel bennem, hogy rájöttem, ez sokáig fog tartani (de nem a végtelenségig). Ezért azt javasoltam a barátomnak, hogy ne feljelentéssel indítsunk, hanem egy közérdekű adatigényléssel, mert arra kötelesek válaszolni, és a nyilvánosság ereje meg ilyesmik talán úgy elgondolkodtatják a Külgazdasági és Külügyminisztérium szegény adatvédelmi tisztviselőjét, hogy inkább ő maga tesz hivatalból feljelentést az elkövetők ellen, megelőzendő a még nagyobb katasztrófát.

De hogy kerül a csizma az asztalra? - kérdezhetnétek. Mi köze a KKM-nek a gyermekvédelemhez? Hát csak annyi, hogy amikor külföldi szokásos tartózkodási helyű vagy külföldön rekedt magyar kisgyerekről van szó, akkor az érintett államok (partnerországok) hatóságai - meghatározott esetekben, a gyermekvédelmi szervek kérésére vagy saját kezdeményezésükre, ha ők kapják a bejelentést - a konzulátusok (konzuli hivatalok) segítségével tartják a kapcsolatot, működnek együtt egymással (ha így könnyebb, mint közvetlenül, például az esetleges nyelvi nehézségek és nemzetközi magánjogi komplikációk miatt, amelyekben a gyermekvédelmi szervek ügyintézői és vezetői kevésbé járatosak).  Így csöppen Pilátus a krédóba.

Olvassátok el tehát ezt a közérdekű adatigénylést, amiből - kedvcsinálónak - csak egy idézetet emelek ki:

Lehetséges volna, hogy az EMMI GYERGYÁM 2018 júniusától fogva éveken keresztül a helyi konzulátusunk segítségével (vagy talán a Külgazdasági és Külügyminisztériumunk megkerülésével?) nem a külföldi hatósággal, hanem az ellenérdekelt gyám jogi képviselőjének asszisztensével levelezett, akit a GYERGYÁM egymást sűrűn váltogató főosztályvezetői és az ügy mindvégig illetékes előadója, valamint a konzul is a külföldi hatóság képviselőjének hitt, és akiről a szó szoros értelmében „azt sem tudták, hogy fiú vagy lány”?

Egyelőre részemről no comment, Azazhogy mégis. Szerintem nem lehetséges. Direkt csinálták.

    Most újra pár nap szünet következik, mert ezt a sokkot fel kell dolgoznom. Gyermekvédelem és nemzetbiztonság, a kettő szorosan összefügg. Ugyanazok a szereplők, ugyanazok a módszerek.