A gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének joga minden más joggal szemben elsőbbséget élvez.  Kivéve az alábbi esetben, és még számtalan hasonlóban.

Az előző bejegyzésben említett közérdekű adatigénylés március 17-i benyújtását követő négy napban a kiskorú rokona sorsán kesergő barátom még nem kapott választ, de türelmesen (vagy türelmetlenül) vár. Mint ismeretes, azért választotta ezt a nyilvánosság elé tárható, a közvélemény figyelmére is számot tartó formátumot, mert a február 5-i érintetti adatigénylésére a Külgazdasági és Külügyminisztérium nem válaszolt az előírt határidőn belül.  Azóta kiderült, hogy március 14-én a KKM küldött egy válaszfélét a beadványozónak (az érintettnek) – ez arra mutat, hogy valakik olvassák az ezzel kapcsolatos blogbejegyzéseket és Facebook-posztokat –, de arról a válasz-féléről csak a közérdekű adatigénylés beküldését követően szerzett tudomást, a márciusi nemzeti ünnep figyelemelterelő forgatagának és utórezgéseinek köszönhetően. Tudjátok: alaptörvény-módosítás a poloskairtás jegyében (a gyermek mindenek felett való érdeke meg ilyesmi jelszavak kifordításával). Mindegy, a KKM megkésett válasza amúgy sem volt kielégítő, és a határidő-túllépésen sem változtat, úgyhogy a közvélemény általi nyomásgyakorlásra továbbra is szükség van.  A minisztérium taktikája egyébként nem ismeretlen az olyan két lábon járó gyakorlott hazugvizsgálógépek körében, mint jómagam: a kellemetlen, a sóhivatal felelősségét firtató beadványokra nem válaszolnak, de készenlétben tartanak egy semmitmondó, minden felelősséget elhárító választ, és amikor rákényszerülnek, akkor a lehetséges legkorábbi időpontig visszadátumozva elküldenek valamit, amivel az ügyfél nem nagyon tud mit kezdeni, de a további panaszkodást (szerintük) okafogyottá teszi.

A „Külgazdasági és Külügyminisztérium” aláírású, három bekezdéses dokumentum érdemi része egyébként abban foglalható össze, hogy a KKM az adott ügyről semmit sem tud, náluk nincs olyan dokumentum, ami a kislánnyal vagy más érintettel összefüggésbe lenne hozható.

Tessék? A KKM nem tud arról, hogy az egyik idegen országbeli (EU-tagállamban települt) külképviseletéhez tartozó helyi konzulátusa immár 10 éve közreműködik a magyar és a külföldi gyermekvédelmi hatóságok közötti üzenetváltásban egy igencsak kényes és problémás ügyben? Ez annyira hihetetlennek tűnt, hogy a barátom (aki a gyermek rokona) a helyi konzuli iroda vezetőjének is küldött egy érintetti adatigénylést március 17-én, a BM GYERGYÁM főosztályvezetőjének tájékoztatására és a KKM válaszára hivatkozva, ugyanebben az ügyben. A megkeresés első fogalmazványa 19 pontba szedte a kérdéseket (amelyek nagyjából lefedték a KKM-hez intézett, február 5-i és március 14-i igénylést, aztán még eszembe jutott valami, és javasoltam, hogy 19-re is húzzon lapot. Így újabb, egyszerű és összetett kérdéseket tett fel. 21-nél sem álltunk meg, 22-ig abba se hagytuk.

Az utolsó három kérdés így szólt:

20. Ön esetleg tud arról, hogy a partnerország központi gyermekvédelmi hatósága a 2024. december 16-a óta eltelt három hónapon belül adott-e valamilyen érdemi választ a legutóbbi magyar megkeresésre?

21. A magyar Konzuli Szolgálat felettes államigazgatási szervétől, a KKM-től az adatvédelmi felelősön keresztül a 2025. februárban érdekeltként benyújtott adatigénylésemre azt a választ kaptam, hogy nyilvántartásuk szerint (idézem) „az általános adatvédelmi rendelet 2. cikk (1) bekezdésének megfelelő módon rögzített dokumentumokat a Minisztérium nem kezel az Ön, mint személyes adatkezeléssel érintett vonatkozásában a megkeresése tárgyává tett adatokkal kapcsolatban”.

Vajon ezt úgy kell érteni, hogy a Konzuli Iroda az elmúlt 10 évben nem tájékoztatta részletekbe menően a felettes szervét az érdekvédelmi tevékenységéről? A KKM-nél nincs adat, vagyis a minisztérium semmit sem tud erről a gyermekvédelmi ügyről? Ön esetleg nem tőlük, hanem közvetlenül a Belügyminisztériumtól (korábban a kormányhivatal kerületi gyámügyi osztályától, majd a GYERGYÁM-tól vagy az EMMI-től) kapta a gyermekvédelmi üggyel kapcsolatos feladatokat, és nekik jelentett a végrehajtásról? Esetleg arra is ők utasították, hogy a kislány érdekelt hozzátartozóinak ne adjon semmilyen érdemi tájékoztatást az ügy állásáról? Legutóbb ugyanis 2024. október 28-án (ez a sürgős intézkedést igénylő helyzetre tekintettel már elég régen volt) az Ön helyettesétől mindössze azt az egyáltalán nem megnyugtató választ kaptam, hogy „Tisztelt Uram! Ahogy arról a konzul asszony korábban válasz e-mailben már tájékoztatta, megtette a hivatalos lépéseket a helyi hatóságok irányába, és amint bármilyen fejleményről értesülünk, azonnal értesítjük Önt is”. Ezek szerint még nem értesültek semmilyen fejleményről, és akárcsak az elmúlt 10 év során folyamatosan, most sem izgatják magukat emiatt különösebben.  Talán a kislány sorsáért aggódó családtagokat olyan zavaró tényezőnek tekintik, akiket jobb elhessegetni.

22. Tisztelt Konzuli Irodavezető!

Ön mikor értesült arról, hogy a kislány nevelőapja (a gyám férje) három évvel ezelőtt elhunyt?

Mikor és kitől szerzett tudomást a kislány első öngyilkossági kísérletéről?

A másodikról?

Arról, hogy gyermekvédelmi intézetben kért és kapott elhelyezést?

Mikor és kitől szerzett tudomást a gyermek harmadik öngyilkossági kísérletéről, ami akkor következett be, amikor az intézetből eltávozásra kiengedték a gyámjához?

Annyit esetleg joguk van a gyermek hozzátartozóinak megtudniuk, hogy a kislány egyáltalán él-e még, és ha igen, akkor melyik intézetben van elhelyezve?

Egyelőre nincs több kérdésem.

Tisztelettel:

2025. március 17-én

Az Adatigénylő”.

És még csak néhány dokumentumot ismerünk a mintegy 200-ból annak az ügynek a kapcsán, amelyben igencsak erősen valószínűsíthető módon felmerült a volt köztársasági elnök, Novák Katalin felelőssége, és a nyomozó hatóságok bűnrészessége is.

Én már most besokalltam.