Tisztelt Siklósi Péter Úr!

 Sok-sok évvel ezelőtt, úgy a 21. század fordulója táján és első éveiben futólag találkoztunk egy párszor, egyszer talán váltottunk is néhány szót. Ön akkor a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikáért és védelmi tervezésért felelős helyettes államtitkára (vagy valami ilyesmi) volt, én pedig a Katonai Felderítő Hivatal Elemző-Értékelő Igazgatóságának munkatársaként, aztán már „civilként” különböző tudományos fórumokon és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (a Nemzetbiztonsági Tanszék majd Intézet vezetőjeként) hallgattam bele néhány konferencia-előadásába. 2012 nyarától biztos nem találkoztunk személyesen, ugyanis én kiszorultam (vagy kiszorítottak, ez nézőpont kérdése) az NKE-ről és a nemzetbiztonsági tudományszakot hivatalból művelők köreiből. Egyszer azonban, 2014 novemberében levélben (e-mailben) mégis megkerestem Önt, amire választ is kaptam, és arra is reagáltam. Ezután – mondhatni – elfelejtettük egymást. A minap azonban a Duna tévében volt alkalmam meghallgatni az Ön szakértői véleményét az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos legújabb fejleményekről, és ez további utánajárásra (utánanézésre) inspirált. Elég volt a nevét beütni az internetes keresőbe, és a találatok szinte öntötték a Magyar Külügyi Intézet vezető szakértőjeként tett nyilatkozatait. Hogy csak néhány frissebbet említsek:

A Hír TV Napi Aktuálisában vagy két hete arra reagált, hogy Brüsszel egy 72 órás túlélőcsomag összeállítását javasolja az európai embereknek, és erre Szijjártó Péter külügyminiszter úr kijelentette, hogy Brüsszel maga készül a háború kiterjesztésére, hiszen Európát nem fenyegeti semmilyen háborús veszély. Ön ezt megerősítve az EU („Brüsszel”) magatartását szándékos hangulatkeltésnek minősítette.

A Youtube-on „biztonságpolitikai tanácsadóként” Fekete Ritával beszélgetett, és megállapította, hogy az oroszok „szépen, fokozatosan haladnak előre”, és ez is azt támasztja alá, hogy „Ukrajna semmivel sincs beljebb Európa támogatásával” (vagyis az EU nem képes komoly hatást gyakorolni a fejleményekre).

Szintén a Hír TV-ben azt hangsúlyozta, hogy Donald Trump határozott, béke irányába történő nyomásának sem Ukrajna, sem az európai vezetők nem tudnak sokáig ellenállni. Volodimir Zelenszkijnek be kell látnia, hogy az eddig használt agresszív stílus a jövőben nem működik.

Tegnap délben pedig – nem tudom mi ütött belém – bekapcsoltam a Duna tévé híradóját, és Ön ott éppen azt fejtegette, hogy ha egyes nyugat-európai országok kiképző tiszteket küldenének Ukrajnába, akkor ez a NATO és Oroszország közvetlen összecsapásához, vagyis világháborúhoz vezetne. Egészen megijedtem.

Még a Magyar Katolikus Rádió „Kerengő” című műsorában is helyet kapnak a hasonló megnyilatkozásai, amelyekkel most a világért sem szállnék vitába.

Ehelyett emlékeztetni szeretném Önt arra a bizonyos, 2014 novemberi levélváltásunkra, és az annak során tett ígéretére, és szeretném megkérdezni, hogy valóban megtette-e azt, amit  kilátásba helyezett (én megtettem). Ki volt az a „megfelelő hatóság”, akivel haladéktalanul megismertette az általam leírtakat, és kapott-e tőlük valamilyen választ vagy visszajelzést? Ezekre az információkra azért lenne szükségem, mert a levélváltásunk során Ön és utána feltételezhetően „a megfelelő hatóság” is a személyes adataim és más, szenzitív információk birtokába jutott, azok kezelőjévé vált, és szeretném tudni, hogy ezen adatok és információk felhasználása a vonatkozó törvényeknek, valamint szerény személyem mint adatbirtokos, érdekelt és érintett szándékainak (az adatkezelés céljának) megfelelően történt-e.

Arra az esetre, ha már elfelejtette volna, emlékeztetőül ismételten megküldöm az említett leveleket (pontosabban azok beszkennelt másolatát), a nem közszereplő személyek adatainak és az egyéb, különösen szenzitív információknak a kitakarásával.

 Üdvözlettel:

 2025. április 29.

 Dr. Rácz Lajos ny. ezredes.