Farkasokkal táncoló…

A Visegrádi 4-ek kezdeményezés (1991) és a keleti nyitás (2012) az ígéretes kezdetektől napjainkra az orosz–ukrán háború kirobbanása által jelzett elakadás, vagy tán végállomás küszöbére jutott.

Nincs arra lehetőség, hogy ezt a folyamatot, a miérteket és a hogyanokat részletesen boncolgassuk, de annyit bizton megállapíthatunk, hogy mostanra a „keleti nyitás” stratégiája folytatásának nemzetközi feltételei ellehetetlenültek, függetlenül attól, hogy az orosz gázszállításokat és PAKS-2 felépítését lehetővé tevő kiskapuk nyitva maradnak, vagy bezáródnak, és Kína a ránehezedő nyugati nyomásra válaszul, avagy a zéró-COVID politika jegyében új Nagy Falat épít maga köré vagy sem. Mindebben nagy szerepet játszottak az előre nem látott természeti és a szándékosan előidézett társadalmi-politikai-gazdasági katasztrófák, valamint azok következményei (a járvány mellett az amerikai–kínai gazdasági háború, a globális ellátási láncok megszakadása, Oroszország Ukrajna elleni területszerző háborúja és a Moszkva ellen bevezetett nyugati szankciók). Magyarország szempontjából a leginkább figyelemre méltó fejlemény a nyugati szövetségesek részéről irányunkban megnyilvánuló bizalom megrendülése. Ezt a bizalmat helyre kell állítani, nehogy két szék között a pad alá essünk, és az atlanti közösségen belül is elszigetelődjünk.

Oroszország megtámadta Ukrajnát, és azzal fenyegetőzik, hogy rakétacsapást mér azokra a NATO-tagállamokra, amelyek fegyverszállításokkal és hírszerzési információkkal segítik Kijevet. Ha Oroszország, illetve a NATO-tagállamok (Magyarország kivételével) egymás irányában mutatott diplomáciai rituáléját egy metaforával kívánjuk szemléltetni, akkor kijelenthetjük, hogy most nem az udvarlás ideje van, a pávatánc szezonja lejárt. Oroszország és a NATO veri a tamtamot, peregnek a harci dobok, csattognak az egymáshoz ütött lándzsanyelek, döngnek az összekoccanó pajzsok, és a hangzavar kétségtelenül Moszkváig elhallatszik. Ez nem pávatánc, ez a NATO törzsszövetség harci tánca, amiből Magyarország kimaradt. A felek farkasszemet néznek egymással, vészt jóslóan kurjongatnak, fenyegető mozdulatokat imitálnak, próbálják nagynak, erősnek és egységesnek mutatni magukat, hogy elrettentsék a szemben álló ellenséget az agresszív viselkedéstől. Egyik sem akar tényleges összecsapást, de egyikük sem vonulhat egyoldalúan vissza, mert az olyan precedens lenne, amit további tekintélycsökkenés és területvesztés követhet. Mindketten igyekeznek elkötelezettséget felmutatni, meghúzni azt a vörös határvonalat, amelyről az ellenfél tudja, hogy nem lépheti át semmilyen körülmények között, mert azzal a saját létét veszélyeztetné. Ha egy idő után – és azt, hogy ez az időszak mennyi ideig tart, előre senki sem tudja – mindkettőjük számára nyilvánvaló válik, hogy a másik fél nem enged, akkor (még mindig presztízsveszteség nélkül) egyszerre vonulhatnak vissza.

Egy nagyon hasonló rituálé játszódott le a 2000-es évek második felében egy kanadai nemzeti parkban, ami a Nanuk dombi csata néven vonult be a fotóművészet és az ösztönös állati viselkedés tudományának (az etológiának) a példatárába. Peter Dettling, svájci természetfotós éveken keresztül követte és dokumentálta egy kanadai farkasfalka életét, és e közben figyelte meg, írta és fényképezte le a Nanuk dombi csatát. Nanuk a farkasfalka vezére, alfa hímje volt, róla nevezték el a falka vadászterületének peremvidékét, ahol az események lezajlottak. A falka létszáma természetesen változó volt, születések és halálesetek, csatlakozások és kiválások miatt. Akkor éppen kilenc farkas vándorolt ezen a vadászterületen, és keresett alkalmas helyet ahhoz, hogy az egyik vemhes nőstény számára megfelelő vackot, búvóhelyet találjanak, ahol megszülheti a kicsinyét. És ezen az erdős-dombos területen egyszer csak összetalálkoztak egy grizzlyvel, azaz egy észak-amerikai szürke medvével (Ursus arctos horribilis)... 

A fenti szemelvényt egy írói vénával megáldott (vagy megvert), a nemzetbiztonsági szolgálatokat érintő szakmai kifogásai miatt a Magyar Hadtudományi Társaság Nemzetbiztonsági Szekciójából kiutasított, Naiv Balfácán írói álnevű szakmabeli A bálványkígyó pávatánca című regényéből, annak is az 54. fejezetéből idéztük. A szemelvény folytatását (a könyvfejezet szerkesztetlen és lektorálatlan kéziratának teljes szövegét) itt találjátok. A kézirat lezárásának ideje: 2022. május 15.