Fodor Lajos Nyugalmazott Vezérezredes,

a Magyar Honvédség parancsnoka, a Honvéd Vezérkar főnöke (1999-2003) részére

 Tisztelt Vezérezredes Úr!

 Mivel aktív korunkban, amikor a beosztottad voltam az egykori Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatalában, nem nyilvános alkalmakkor tegeződtünk, és ez így volt az elmúlt bő két évben is, amikor néhány levelet váltottunk, nem szeretném Önözéssel azt a látszatot kelteni, mintha újabban az eddigieknél nagyobb távolságot tartanék Tőled, ezért maradok a tegezésnél, de természetesen a rangodnak és a szakmai pályafutásodnak, valamint a határozott, becsületes, szókimondó személyiségednek kijáró tisztelettel. Mivel ezúttal közügyben szólítalak meg, remélem elnézed, hogy ezt most nyílt levél formájában teszem meg.

Olvastam azt a közleményt, amit a volt vezérkarfőnökök és parancsnokok nevében juttattál el az MTI-n keresztül Ruszin-Szendi Romulusz altábornagynak és a magyar közvéleménynek, kifogásolva, hogy ő felszólalt a legnagyobb ellenzéki párt kongresszusán. A nyilatkozatban nyugdíjas pályatársaiddal együtt  elhatárolódsz a Honvédség ügyeibe való pártpolitikai beavatkozástól, mert az „alkalmas arra, hogy megossza és elbizonytalanítsa a Magyar Honvédség személyi állományát, rombolja a haderő belső morálját és a haza védelmére tett katonai eskübe vetett hitét”. A volt vezérkari főnökök hitvallása, „hogy a katona hazájához és a magyar nemzethez hű, annak megvédésére tesznek esküt (…) a nép által választott mindenkori legitim politikai hatalomhoz lojálisak, ennek szellemében szolgálják a hazát, vezetik a honvédséget”.

Maximálisan egyetértek az általad elmondottakkal, de fel kell tennem a kérdést: Biztos vagy benne, hogy ez a mostani politikai hatalom legitim, a kormánytagok (a honvédelmi minisztert is beleértve) esküjükhöz híven, annak szellemében szolgálják a hazát? Mielőtt elhamarkodottan, reflexből válaszolnál, hadd emlékeztesselek a korábbi levélváltásainkra, és egészítsem ki az abban foglaltakat néhány további ténnyel és összefüggéssel.

2022 októberétől egy év alatt összesen kilenc levelet (e-mailt) küldtünk egymásnak. Én próbáltalak meggyőzni arról, hogy nem lesz jó vége annak, hogy a honvédelmi miniszter, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának elnöke és tagjai, vagy éppen a Magyar Atlanti Tanács (MAT) elnöke (ennek az egyesületnek az első levelem idején még Te is tagja, sőt egyik alelnöke voltál), szóval egy kiterjedt, kormányzati, törvényhozási és „civil” intézményi vezetőkből álló hálózat (hozzá tehettem volna a bűnüldöző szerveket is) – egymás tevékenységéről tudva, összehangoltan, szervezetten, tudatosan – eltussolni igyekszik a szövetségesek elleni, részben katonai kémkedésre vonatkozó bejelentéseket, nem válaszol a megkeresésekre; inkább a bejelentőt igyekszik „elhárítani” és hitelteleníteni, sőt közreműködik a bizonyítékok eltüntetésében, meghamisításában. Ha nem így lett volna, akkor talán még a 2022. februárjában Ukrajna ellen indított orosz agressziót is meg lehetett volna előzni, vagy legalább a meglepetés erejét csökkentve jobban fel lehetett volna készülni a fejleményekre, hiszen az orosz katonai felderítés Ukrajna elleni – részben magyarországi bázisokról végrehajtott – aktivitásának növekedéséből levont következtetéseimre a  háború kirobbanása előtt négy-öt hónappal, sajnálatos módon még a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat akkori főigazgatója, Béres János altábornagy sem volt kíváncsi.

 Te először hitetlenkedve fogadtad a figyelemfelhívásomat, aztán kifejtetted, hogy a hasonló ügyeknek nem vagy szakértője, de sok sikert kívántál a szélmalomharcomhoz (nem pont ugyanezekkel a szavakkal). Végül – amikor a MAT elleni ügyészségi majd bírósági, törvényességi felügyeleti eljárásról tájékoztattalak (zárójelben jegyzem meg, ez még mindig folyamatban van), azzal zártad le a tartalmas és tanulságos, bajtársi eszmecserénket, hogy 2023. május 1. óta már nem vagy a MAT tisztségviselője, mi több, tagja sem, ezért nem érzed szükségét, hogy az általam közöltekkel kapcsolatban bármilyen észrevételt tegyél; és én ezt akkor köszönettel tudomásul vettem.

 Tisztelt Vezérezredes Úr!

Mivel a Ruszin-Szendi altábornagynak írt nyílt leveleddel, a vezérkarfőnökök nyilatkozatának közzé tételével közszerepet vállaltál, feljogosítva érzem magam arra, hogy a véleményemet én is hasonlóan, nyílt levél formájában fejtsem ki; és abban néhány kéréssel, egyben javaslattal forduljak Hozzád, illetve Rajtad keresztül azokhoz a volt MH parancsnokokhoz, vezérkarfőnökökhöz, akiknek a nevében a február 17-i nyilatkozatot tetted. A kérések és javaslatok Ruszin-Szendi Romulusz altábornagyra is vonatkoznak.

Először is arra kérlek, hogy olvasd el azt a szintén (most már) nyílt levelet, amelyet a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjének küldtem 2024. november 18-án. Ebben kemény bizonyítékokat csatoltam annak alátámasztására, hogy a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) – a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KBH) egyik jogelődje, működési területének előírt határait átlépve, a nemzetbiztonsági törvényt, valamint jogszabályokban rögzített nemzetközi megállapodásokat durván megsértve, a NATO- és EU-csatlakozásunkat követően is – az oroszok szolgálatában – katonai kémkedést folytatott a szövetségeseink ellen. A levélben felhívtam Lánczi Tamás elnök úr figyelmét arra is, hogy a hivatal új szervezeti egységét, a Szuverenitásvédelmi Kutató Intézetet az a Horváth József ny. vezérőrnagy, az egykori KBH volt műveleti főnöke (egyben a KNBSZ elhárító ágazatát irányító volt főigazgatóhelyettes)  igazgatja, akin keresztül a KNBSZ-be beférkőzött árnyék-titkosszolgálat a szövetségesek ellen folytat aknamunkát, a „kutató intézet” pedig valójában a rendszerkritikus civil állampolgárok és szervezetek ellen alkalmaz aktív intézkedéseket (lejáratás, bomlasztás, kiszorítás, megfélemlítés), és mindezt a katonai titkosszolgálat támogatásával teszi. Az a tény, hogy Lánczi Tamás – a panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló törvény előírásaival dacolva – mindmáig nem válaszolt a fent említett megkeresésre, önmagában felér egy beismerő vallomással.

Kérem, hogy mindezekről tájékoztasd az egykori, pályafutásuk csúcsán a  legmagasabb katonai beosztást betöltő nyugdíjas tábornok kollégáidat, és jelezd feléjük, hogy a Jelentés a magyar Árnyék-titkosszolgálat és az orosz titkosszolgálati befolyás (1974-2024) tárgyában című, a politikai tényirodalom kategóriájába sorolható monográfiám 2024. november 6-án e-könyv formájában megjelent. A könyv ötödik, az egyéni felelősséget tárgyaló fejezetében legalább két tucat magas rangú állami vezető, köztük az összes nemzetbiztonsági szolgálat csaknem összes volt vagy mai felső vezetői (tisztelet a kivételnek), mind a négy főméltóság, és – példának okáért – Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter úr is szerepel mint valamilyen formában érintett hivatalos személy, aki  a tudomására jutott (juttatott) államellenes bűncselekmények ügyében nem tette meg a szükséges intézkedéseket (vagy az intézkedéseivel az elkövetőket fedezte). Persze, ha a vezetőkhöz el sem jutottak azok az információk, amelyeket – ezek szerint – a környezetük eltitkolt előlük, akkor az egyéni felelősségük valamivel enyhébb megítélés alá eshet.

 Tisztelt Vezérezredes Úr!

Megerősítem, hogy egyetértek Veled abban, hogy a Honvédség ügyeibe való pártpolitikai beavatkozás „alkalmas arra, hogy megossza és elbizonytalanítsa a Magyar Honvédség személyi állományát, rombolja a haderő belső morálját és a haza védelmére tett katonai eskübe vetett hitét”, és elismerően nyugtázom, hogy a vezérkarfőnökök hitvallása, „hogy a katona hazájához és a magyar nemzethez hű, annak megvédésére tesznek esküt (…) a nép által választott mindenkori legitim (!) politikai hatalomhoz lojálisak, ennek szellemében szolgálják a hazát, vezetik a honvédséget”.

Ezért javaslom, hogy nyugdíjas tábornok-kollégáid az előzőekben elmondottak ismeretében ne egy ad hoc csoport nevében kiadott közös manifesztum formájában (ami egyébként, attól tartok, jogellenes lehet), hanem egyénileg éljenek a szabad véleménynyilvánítás jogával, és azt a hitelesség érdekében ne csak a – vitathatatlan – katonai szakmai tapasztalataikkal támasszák alá, hanem nyilatkozzanak a következő kérdésekről is:

1. Parancsnoki ténykedésük során észlelték-e bármilyen jelét kormányzati intézmények vagy személyek, különösen a nemzetbiztonsági szolgálatok részéről, hogy a törvényes mandátumukkal összeegyeztethetetlen tevékenységet folytatnak, beleértve a szövetségesek elleni katonai kémkedést és felforgató propagandát, valamint a civil szervezetek és egyének zaklatását is?

2. Ha igen, akkor jelezték-e ezzel kapcsolatos aggályaikat az irányító miniszternek és/vagy a fegyveres erők főparancsnokának, az államfőnek?

Remélem egyetértünk abban, hogy ha valamelyikük nem tud az első kérdésre egyértelmű és hihetően tagadó, a másodikra egyértelmű (és hihető) igenlő választ adni, akkor ő lehet az, akinek az eddigi magatartása „alkalmas arra, hogy megossza és elbizonytalanítsa a Magyar Honvédség személyi állományát, rombolja a haderő belső morálját és a haza védelmére tett katonai eskübe vetett hitét”.

 Tisztelt Vezérezredes Úr!

Két olyan volt vezérkarfőnök is van, akit évekkel ezelőtt tájékoztattam a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat jogellenes tevékenységének egyes mozzanatairól. Egyiküktől sem kaptam választ, akárcsak attól a négy (!) honvédelmi minisztertől sem, akik  2010 óta az Orbán-kormányban betöltötték ezt a felelősségteljes pozíciót. Nem értem, hogy ha Benkő Tibor vezérezredes 2018. május 16-ig vezérkarfőnök, majd két nap múlva, 18-ától már honvédelmi miniszter lehetett a Fidesz-kormányban, akkor a tábornok urak miért kelnek így ki magukból amiatt, hogy Ruszin-Szendi – már inaktív státusban – egy másik pártban vállalt szakértői feladatokat. Benkő Tibor nyilván nem 2018. május 17-én kapta a felkérést. Legalább egy évvel korábban, még szolgálatban lévő (!) vezérkarfőnök volt, amikor igent mondott a kormányfő (egyben a Fidesz elnöke) ajánlatára.  Ez nem számít a Magyar Honvédség ügyeibe való pártpolitikai beavatkozásnak? A pártelnök-kormányfő magas beosztást, miniszterséget ígért a vezérkarfőnöknek azért cserébe, hogy a katonai-szakmai véleményét a Fidesz irányvonalához igazítsa.

Nem az a probléma, ha kiérdemesült, még erejük teljében lévő nyugdíjas tábornokok katonai szakértői feladatokat, vagy – uram bocsá’ – politikai tisztséget vállalnak, hanem az, hogy a sajátos magyar jogrendben a hatalmi ágak nincsenek egymástól semennyire elkülönítve, nem ellenőrzik és fékezik egymást; ugyanaz a személy lehet egyszerre kormányfő és pártelnök, ráadásul „örök időkre” bebetonozva, mint az egypárti diktatúrákban szokás. Vajon Benkő vezérezredest minisztersége négy éve alatt egyáltalán nem nyomasztotta, hogy van még egy elvégzetlen feladata vezérkarfőnöki időszakából: a szövetségesek elleni katonai kémkedésről szóló bejelentés kivizsgálása, vagy legalább – kormánytagként – a miniszterelnök tájékoztatása?

Néhány kiragadott mondat az említett, 2015 januári, tehát ma már több, mint 10 éves bejelentésből:

„Gondolja-e, hogy Washington tétlenül fogja tűrni, hogy a számunkra szövetségesi együttműködés keretében bizalmi alapon rendelkezésre bocsátott szigorúan titkos adatokat, információkat, államtitkokat továbbítsuk az USA ellenségeinek?”

„Tudja-e, hogy ez még a magyar törvények szerint is szövetséges fegyveres erő elleni kémkedésnek, azaz súlyos bűncselekménynek minősül?”

„A korrupció kétség kívül elérte a nemzetbiztonsági szolgálatokat és a legmagasabb kormányzati köröket is.”

„Mindezek hátterében pedig a még rendszerváltás előttről köztünk maradt, három per egy-kettő-három és főleg négyes (katonai elhárító) állambiztonsági csoportfőnökségek sokáig alvó, de ma már ébredező ügynökei által működtetett árnyék-titkosszolgálatok tevékenysége és egyes BM-es körök hatalmi törekvései állnak, amelyeket honvéd tábornokok (…) és ezredesek (…) is készségesen kiszolgálnak.”

„Nyomatékosan kérem, hogy biztosítson számomra lehetőséget arra, hogy egy személyes meghallgatás keretében bemutathassam önnek a bizonyítékaimat, és előterjeszthessem javaslataimat. Az ügy mostanra olyan stádiumba jutott, hogy a köztársasági elnök urat mint a fegyveres erők főparancsnokát is mindenképpen tájékoztatni kell.”

Egy ilyen megkeresés esetén vajon mi egy vezérkarfőnök teendője? A NATO Információvédelmi Szabályzata és/vagy a magyar büntető törvénykönyv szerint biztosan nem az, hogy a megkeresést válasz nélkül hagyja.

Tisztelt Vezérezredes Úr!

Ami a jelenlegi honvédelmi minisztert illeti, Szalay-Bobrovniczky Kristófhoz egyenesen lehetetlen kulcsfontosságú nemzetbiztonsági információkat eljuttatni. Vagy a KNBSZ felső szintű vezetői titkolják el előle, vagy ő maga zárkózik el attól, hogy szembenézzen a tényekkel. Például 2024. június 18-án hivatalosan tettem bejelentést a KNBSZ elhárító ágazatának egy alezredesénél, akit állítólag Tajti Norbert vezérőrnagy, főigazgató jelölt ki erre a feladatra (a bejelentésem átvételére). Azért használom az „állítólag” kifejezést, mert azóta sem történt semmi az ügyben, holott az alezredes urat négy órán keresztül fárasztottam a katonai kémelhárító szolgálati ág hatáskörébe tartozó ügyekről és azok összefüggéseiről szóló beszámolómmal, ő pedig buzgón jegyzetelt. Szerintem nagyon is lehetséges, hogy az alezredes úr főnöke, Szabó Károly vezérőrnagy (aki a katonai kémelhárítás vezetője, egyben a KNBSZ főigazgató-helyettese, és szintén érintett), egyszerűn eldugta Tajti  vezérőrnagy úr elől a bejelentésemet. A főigazgató úr talán emiatt nem tudta tájékoztatni a miniszterét. Másnap azonban a HM védelempolitikai ügyekért felelős helyettes államtitkárának, Hajnik László úrnak mondtam el élőszóban nagyjából ugyanazt, egy órába sűrítve, mint az előző nap a KNBSZ alezredesének, és írásban is átadtam egy összefoglalót. Az államtitkár-helyettes megígérte, hogy az első lehetséges alkalommal jelenti a miniszterének, és Hajnik urat régebbről ismerve nincs kétségem afelől, hogy ezt meg is tette. Vagyis a honvédelmi miniszter mindenről tud, de úgy tesz, mintha semmiről sem tudna (és a beosztottjait is némaságra utasítja).

Én viszont nem vagyok a miniszter beosztottja, és nem némultam meg. Ha kell, magam fogom tájékoztatni a NATO Biztonsági Hivatalát (NOS) mindarról, amit a katonai és a polgári elhárításnak – a Szövetség információvédelmi szabályzata szerint – hivatalból kellett volna már réges-régen jelentenie a NATO-hatóságoknak. Igaz, Kovács József altábornagy, a KNBSZ egyik korábbi főigazgatója 2018-ban megakadályozta, hogy az akkori köztársasági elnök főhadsegédjének, Szegő László dandártábornoknak az írásos felhatalmazása birtokában felvegyem a kapcsolatot a NOS-sal, de egyszer volt Budán kutyavásár.

Köszönöm a figyelmedet, és jó erőt, egészséget kívánok!

2025. február 24-én

Bajtársi üdvözlettel: Dr. Rácz Lajos ny. ezredes, az egykori Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatalának volt elemző-értékelő igazgatója.