„Átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. (…) Ha van igazság, márpedig van, akkor a pokolban külön bugyor várja őket”.

Mondta Ön, Orbán Viktor, ez év március 15-én, és az Index találó megállapítása szerint ezzel felrobbantotta a közvéleményt.

Kevesebb, mint egy hét múlva Újdörögdön, a Böszörményi Géza Csapatgyakorlótéren egy 29 éves titkárnő, most már azt is tudjuk, a Miniszterelnökség alkalmazottja kezében felrobbant egy támadó kézigránát, leszakítva az ifjú hölgy mindkét karját (az egyiket csuklóból, a másikat alkarból).

Ez is felrobbantotta a közvéleményt, és SZBK honvédelmi miniszter úr hiába próbálta kiengesztelni a nagyérdeműt azzal, hogy a Facebookon dicsekvő bejegyzést tett közzé az áldozatok kórházi ágyánál tett látogatásáról. Ez nem jött be, ezért aztán kamuprofilok százait vetették be, hogy ne utálják annyian.

A Parlamentben a tragikus baleset kapcsán heves vita alakult ki. Az egész közvetítést nem néztem meg, de a Mesterséges Intelligencia összefoglalója szerint Miniszterelnök Úr határozottan visszautasította az ellenzéki kritikákat, amelyek szerint civileket kényszerítettek veszélyes katonai gyakorlatokra. Azt mondta, hogy a kiképzésen való részvétel önkéntes volt, és a tragikus balesetet politikai haszonszerzésre használni „aljas tett”. Hangsúlyozta, hogy az áldozatot hősnek tekintik, és minden segítséget megadnak neki. Gurmai Zita MSZP-s képviselő felszólalására Orbán Viktor úgy reagált, hogy „szégyellje magát” (aki az esetet politikai haszonszerzésre használja ki).   

Szívemből szólt, Miniszterelnök Úr. A civileket tényleg nem kényszerítették veszélyes katonai gyakorlatokra, őket félrevezették, elhitették velük, hogy a kiképzés veszélytelen, hogy bízhatnak a hivatali feletteseik szavában, akik talán még azt a meggyőző érvet is bevetették (mint Ön is a Parlamentben), hogy a részvételükkel felkészülnek az ország védelmére, és ez hősies cselekedet a részükről. Talán azt is érzékeltették velük, hogy ha önként vállalják a kiképzéssel járó átmeneti nehézségeket, hajlandóak egy időre „kilépni a komfortzónájukból”, akkor ezzel a főnökeik előtt is igazolják, hogy minden körülmények között lehet rájuk támaszkodni, és ez majd a hivatali előmenetelüket pozitívan befolyásolhatja. Senkit sem kényszerítettek furkósbottal arra, hogy éles kézigránátot vegyen a kezébe, de a mézesmadzagot elhúzták előttük.

Szakértők szerint úgynevezett támadó gránát robbanhatott, „mert a védőgránát repeszeinek hatását a fedezékben bekövetkező robbanásnál senki nem élte volna túl. Kizártnak tartják a műszaki hibát, a magyar fejlesztésű gránátokat majd 100 éve használják a honvédjeink, egyszerű a szerkezet, amit többször is ellenőriznek a gyártás során, rázkódástól sem robbanhat be, nincs műszaki hiba”.

A támadó gránátot roham közben alkalmazzák, az ellenséges katonák megsemmisítésére és műszaki akadályok lerombolására. Most akkor meg akarjuk védeni az országunkat, vagy meg akarunk támadni valakit? A kormánytisztviselőket a terület- és objektumvédelemre készítik fel, vagy rohamcsapatot verbuválnak közülük?

Tisztelt Miniszterelnök Úr, a március 15-i beszédével Ön is felrobbantott valamit a „poloskairtásos” hasonlatával. Én ezt egy kicsit ízléstelennek tartom, és megértem azokat, akik kétségbeesett, ámde ön- és közveszélyes fenyegetődzésnek minősítik. Azzal viszont egyetértek, hogy „a pénzügyi gépezetet fel kell számolni”, noha  úgy sejtem, nem ugyanazt értjük ezalatt. Tény, hogy korrupt politikusokra, bírókra, álcivil szervezetekre és (álcivil) politikai aktivistákra vagy árnyékhadseregre nincs szükségünk, ezeket fel kell számolni.

A kulcsfontosságú állami és társadalmi pozíciókban lévő funkcionáriusokat korrupt dollárokból, erurókból, rubelekből és forintokból megvásárló pénzügyi gépezet alatt én ezt értem: az állami megrendelésekből és más, közpénz-jellegüktől megfosztott juttatásokból arcátlanul meggazdagodott, a pártállam elnyomó apparátusát elvtelenül kiszolgáló, oligarchák és állami tisztviselők által közösen működtetett stróman-hálózatot; a követhetetlen tulajdonosi hátterű vagyonkezelő alapítványokat; a kormányzati jóváhagyással közpénzeket magánvagyonokká átvarázsoló pénzmosodákat.

Sajnálom, de alapból korruptnak, megvásárolhatónak tekintem: az olyan politikusokat, állami vezetőket, akik – csak a példa kedvéért – 59 millió forint készpénzt tartanak maguknál (ebből akár még bérgyilkost is felfogadhatnának, de karaktergyilkost biztosan); vagy 595 millió forint értékű kintlévőségük van baráti kölcsön formájában; vagy a mellékállásaikban több pénzt keresnek, mint a főállásukban (ilyenből számtalan van); vagy a pártjuk számára fontos szavazáson azért nem vesznek részt, mert egy barátjuk megbízásából egy aukción könyvritkaságokra licitálnak (most lusta vagyok előkeresni Kósa Lajosról ezt az epizódot); vagy mert annyi üzemanyagpénzt számolnak el a hivatali ténykedésük keretében, amiből körbe autózhatnák a Földet az Egyenlítő mentén; vagy mert magánszemélyeknek tízmilliókkal tartoznak  stb.

Én a beszédemben bírók helyett inkább ügyészeket emlegettem volna, közülük is azt az igen magas pozícióban meggyökerezett illetőt, aki a főállása mellett még egy olyan egyetemi tanszéknek is a vezetője, amely beosztást a törvény és az egyetem foglalkoztatási szabályzata szerint csak főállásban lehetne betölteni, vagyis két főállása is van, és ez a szuperember mellette természetesen még a szerzői jogok alá tartozó tudományos és oktatási tevékenység keretében is folytathat jövedelemszerző tevékenységet, továbbá – nem mellékesen – annak idején ugyanabban a szenátusi határozatban nyerte el az oktatói megbízatását, amelyikben vele együtt számos olyan nemzetbiztonsági felső és középszintű vezető is, akik közül legalább egy szintén notórius álláshalmozó volt (most már nyugdíjas, de még mindig fontos pozíciókat tölt be), és akivel (vagy akikkel) szemben több feljelentést is ezen magas rangú ügyész alá rendelt nyomozó ügyészségek utasítottak el.

Vagy mondhatnám azt a magasságos sóhivatali vezetőt is, aki az elmúlt években 10 helyről kapott fizetést; vagy azt a rendőrtábornokot, akiknek egy kerek évfordulós születésnapi méltatása kiemeli, hogy egy időben 20 felelős beosztása is volt; vagy említhetném az olyan kuratóriumi tagokat is, akik – amikor az egyik, a Miniszterelnök Úrral közeli kapcsolatba hozható érdekeltségük lebukott – gyorsan kifaroltak belőle azzal az indoklással, hogy azon kívül még nagyon sok fontos megbízatásuk van.

Korrupt újságírók alatt én azokat a KESMA-huszárokat értem, akik annak ellenében szedik fel a busás fizetésüket, hogy minden önálló gondolat hozzáadása nélkül megismétlik a központilag kiadott utasításban szereplő propaganda-szólamokat, és persze ne feledkezzünk meg a cégcsoportot alkotó vállalkozások, „hírügynökségek” és reklámcégek állami megrendelésekből multimilliárdossá vált vezetőiről sem.

Álcivil szervezet például a Magyar Atlanti Tanács (MAT), amelynek Ön is tagja, Miniszterelnök Úr. Az Alapszabályuk is törvénytelen, de még azt sem tartják be, a vezetőjük (elnökük) az euro-atlanti értékek terjesztése, népszerűsítése helyett inkább NATO és EU-ellenes véleménycikkeket ír a Magyar Nemzetbe, a főtitkáruk amerikai (Trumpista) alapítványok guruló dollárjaiból szervez zártkörű (!) konferenciákat  a közhasznúság jegyében az orosz-ukrán háborúról, az abszolút „pártpolitika-mentes” elnökségének legalább a fele fontos állami és párt-, illetve parlamenti tisztséget tölt be, és ha ez nem lenne elég, akkor rövidesen megtekinthetővé válnak a Fővárosi Törvényszék előtt immár több, mint egy éve zajló, a MAT ellen indított törvényesség felügyeleti eljárás iratai is. Akkor majd – rövidesen – visszatérek a témára.

Álcivil politikai aktivistákból verbuvált „árnyékhadsereg”? Itt minden bizonnyal az Ön által életre hívott, „Harcosok Klubja” nevű troll-hadseregre utal, akik személyesen Öntől és Menczer (Gyerekriogató) Tamástól kapják a feladatokat a 2026-os választások törvénytelen befolyásolása jegyében.

És tudja, mi a legijesztőbb, Miniszterelnök Úr? Az, hogy a fentebb felsorolt urak sokasága és a néhány hölgy mindannyian, vagy a túlnyomó többségük kapcsolatba hozható azzal az árnyék-titkosszolgálattal, amelyen keresztül Vlagyimir Putyin orosz elnök Önt is a markában tartja, és amely – a Szuverenitásvédelmi Kutató Intézet fedésével – a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (elhárító ágazatának) nyilvántartásaiból szemezgetve  zaklat civileket és befolyásol – törvénytelenül - választásokat.

Attól tartok, „felszámolás” alatt sem ugyanazt értjük. Ahhoz, hogy végre rendbe tegyük kicsiny országunkat, az elmúlt 15 évben nem elsősorban „gránit-szilárdságú”, a Magyar Királyság újbóli kikiáltását előkészítő Alaptörvényre lett volna szükség (lásd Stumpf András: „Lehetnénk Királyság is”, Interjú Boross Péter volt miniszterelnökkel, Heti Válasz, 2010. 08. 16.), nem is annak eddig 15-szöri módosítására, nem új törvényekre, a rövid távú politikai haszonlesés által ihletett, önkényes és önveszélyes, személyre szabott jogszabályokra, hanem a meglévő törvények betartatására, az azóta is folyamatosan művelt, egyre durvább törvénysértések feltárására, az elkövetők elszámoltatására, felelősségre vonására. Mindennek a kiindulópontja pedig a szövetségeseink és a magyar emberek ellen ármánykodó, említett árnyék-titkosszolgálat (ÁSZ) hálózatának a leleplezése és felszámolása lenne. Ezzel kapcsolatban fogok önnek egy héten belül közérdekű adatigénylést benyújtani a Miniszterelnöki Hivatal vezetője, Gulyás Gergely miniszter úr útján (aki már „kapott egyet tőlem”), és nyomatékosan kérem, hogy akkor majd mind a ketten a törvényben előírt határidőn belül, de lehetőleg minél előbb válaszoljanak. Addig is szíves figyelmébe ajánlom a Jelentés c. e-könyvet és a hozzá kapcsolódó blogbejegyzéseket. Ezen említett – biztonságpolitikai és nemzetbiztonsági jelentőségű szakmai tartalommal bíró – írásokban foglaltakról a nemzetbiztonsági szolgálatoknak már réges-régen tájékoztatást kellett volna nyújtaniuk az Ön számára, hogy az azonnal szükséges intézkedések  megtételére ösztönözzék (vizsgálat elrendelése, a NATO Biztonsági Hivatalának és az érintett szövetséges országok kémelhárító szolgálatainak értesítése, vagy lemondás a miniszterelnöki tisztségről).