Orbántól nem idegen a szükségállapot bevezetésének gondolata.

A Hír TV híradójában február 4-én Sas Zoltán, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának elnöke – a kedd délelőtti bizottsági ülés után – kijelentette: Magyarország és a miniszterelnök kapcsolatrendszerét, szavahihetőségét, érdekérvényesítő képességét igyekeznek blokkolni – kicsodák? – külföldi államok, konkrétan Ukrajna és az ő állami, titkosszolgálati, valamint propaganda-szervei. Ez komoly nemzetbiztonsági kockázatot képvisel, mert megzavarhatja Magyarország belső működését a miniszterelnök vagy más befolyásos személyiség lejáratásán keresztül, különösen, hogyha ez alaptalanul történik.

Van egy rossz hírem: A miniszterelnök lejáratódása nem alaptalanul történik, és való igaz, hogy komoly nemzetbiztonsági kockázatot képvisel, tényleg megzavarhatja Magyarország belső működését, és gyengíti hazánk külső érdekérvényesítő képességét.

A következő bejátszásban Kocsis Máté Facebook-posztját idézik, miszerint (titkosszolgálati) információk szerint az ukrán állam lejárató kampányt indít a magyar miniszterelnök ellen, melynek megfogalmazott célja a kormányfő nemzetközi megítélésének aláásása, Magyarország érdekérvényesítő képességének gyengítése. A mostani művelet célja, a sajtó segítségével, magyar és külföldi újságírók felhasználásával olyan, akár valótlan tartalmú cikkek és anyagok megjelenítése, amelyek alkalmasak a nemzetközi közvélemény negatív befolyásolására. A Magyar Nemzetnek adott és másutt is közölt interjúkban a Fidesz frakcióvezetője kijelentette, hogy a magát függetlennek mondó sajtó egy része most már ukrán pénzért is hajlandó árulni a hazát.

Ezután (a Híradóban) Horváth József, „biztonságpolitikai szakértő” szólal meg, leszögezve, hogy már egy jó odeje „borítékolni lehetett, hogy egy ilyen támadás indul hazánkkal szemben. Ez a beharangozója lehet egy többlépcsős folyamatnak, amelynek részét képezi, hogy az ellenzéki pártok már most bejelentették, hogy március 15-ére egy nagy tüntetést szerveznek, tehát ne zárjuk ki azt sem, hogy ezekre a folyamatokra igyekeznek ráépülni, hasonlóan, mint a szomszédaikban (Szerbiában és Szlovákiában).

Sajnos a kormánysajtó – közpénzen és központi utasításra – az orosz agressziót támogatva már 2014 óta lejárató kampányt (és rosszul álcázott titkosszolgálati akciókat) indított Ukrajna ellen, úgyhogy tényleg már egy jó ideje  borítékolni lehetett, hogy egy ilyen ellentámadás indul hazánkkal szemben is. Ez a beharangozója egy többlépcsős folyamatnak, amelynek a csúcsán a diktatúra – a külföldi (nyugati) beavatkozásra hivatkozva –  erőszakot fog alkalmazni a saját, belső ellenzéke ellen.

Horváth József a Magyar Nemzetben már január 31-én felszólította a párt központi lapjának olvasóit, hogy „Tanuljunk abból, ami Belgrádban és Pozsonyban történik! A balliberális, neomarxista erők szeretnék megbuktatni azokat a kormányokat, amelyek békét, normalitást, nemzeti szuverenitást hirdetnek.”.

Valójában a pártállami, szélsőjobboldali, neokonzervatív, diktatúra-párti, totalitáriánus erők szeretnék a demokratikus párbeszéd mellőzésével és a jogállami garanciák teljes felszámolásával végérvényesen „kiiktatni” mindazokat, akik igazságos békét, normalitást, az orosz titkosszolgálati befolyástól mentes nemzeti szuverenitást hirdetnek.

Horváth József hivatali főnöke (titkosszolgálati vonalon a beosztottja), Lánczi Tamás (akinek milliárdos vagyona, több, mint 400 millió forintos megtakarítása és öt budai lakása is van) február 3-án közölte a nagyérdeművel, hogy külföldről támogatott puccskísérlet zajlik a magyar kormány ellen. „Szájer József, Balog Zoltán, Orbán Balázs, Rogán Antal? Megvan, mi a közös bennük: ellenük folyt és folyik mostanában kilövési akció. Vajon ki lesz a következő?”

Van még egy rossz hírem: Bármelyikük lehet a következő, és rajtuk kívül még legalább száz állami, politikai, gazdasági, katonai és titkosszolgálati felső vezető próbálja elrejteni múltjának, jelenének és jövőjének azokat a sötét foltjait, amik bármikor alkalmat, sőt jogos indokot szolgáltathatnak az ellenfeleiknek – akár a rendszeren belüli riválisaiknak is –, hogy „kilövési akciót” indítsanak ellenük.

Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke – a Pesti Srácok február elsejei tudósítása szerint - sajtótájékoztatóján az ukrán titkosszolgálat és a Grúz Nemzeti Légió szerepéről beszélt a szlovákiai kormányellenes tüntetések kapcsán. Fico kijelentette, hogy a Grúz Nemzeti Légió, amely kapcsolatban áll a szlovák ellenzéki politikusokkal és a “Békét Ukrajnának” nevű civil szervezettel, az ukrán hírszerzés irányítása alatt áll, és közösen szervezik a kormányellenes megmozdulásokat.

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a szlovák hatóságok kiutasítottak egy ukrán állampolgárt, és több személy belépését megtiltották az országba, mivel kapcsolatba hozták őket a kormány megbuktatásának tervével. Fico úgy véli, hogy külföldről finanszírozott hálózat működik Szlovákiában, amely az alkotmányos rend aláásására törekszik…

A belügyminiszter is bejelentette, hogy eljárások indultak az alkotmányos berendezkedés aláásására irányuló tevékenységekkel kapcsolatban, beleértve az informatikai támadásokat és energetikai infrastruktúra ellen tervezett akciókat.

A hatalmon lévő mai magyar, szlovák, szerb és grúz kormánynak a jelek szerint van egy közös ellensége: Ukrajna, amely ugyan tényleg nem mutat fel jobb teljesítményt a demokrácia, a jogállamiság, vagy a korrupció elleni fellépés területén, mint ezek a „szövetséges” országok, de egy dologban biztos, hogy előttük jár: bátran szembe mert szállni a szuverenitását fenyegető orosz agresszióval. Alighanem ezzel vívta ki a Pozsony-Budapest-Belgrád-Tbiliszi tengely ádáz haragját.

És honnan indult mindez? A „Magyar Békekör”: Szlovákiai puccskísérlet és magyarországi destabilizálás című, január 25-i keltezésű pozsonyi beszámolójából. A Magyar Békekör a putyini titkosszolgálatok által – közvetve a Budapesten működő orosz nagykövetségen keresztül – irányított, civil szervezetnek álcázott, elsősorban propaganda-tevékenységet folytató hírszerző-elhárító csicska-rezidentúra. Ez az alábbi közlemény annyira átlátszóan és álszent módon a legsötétebb Milosevics-féle időkre emlékeztetően rosszhiszemű, konfliktusgerjesztő, felelősségelhárító, gyűlöletkeltő célzatú, antidemokratikus és alkotmányellenes, háborúpárti ömlengés (miközben másokat vádol ugyanezzel), hogy érdemes teljes terjedelmében idézni, hátha az átlag magyar olvasó is megérti a mögötte meghúzódó sanda szándékokat és azok veszélyességét.

„A nyugati szövetségi rendszer háborúpárti politikájával szembeforduló Szlovákiában, Magyarországon és Szerbiában durvuló alkotmányellenes kísérletek tapasztalhatóak, annak jeleként, hogy nyugati közreműködéssel olyan erőket juttassanak hatalomra, amelyek felhagynak a szuverén politizálással, és maradéktalanul alárendelik magukat a centrum akaratának – jelentette a Magyar Békekör tudósítója szombaton a kelet-európai helyzetet figyelemmel kísérő megfigyelőkre hivatkozva.

     NATO-körök, a három ország belső ellenzékével arra a következtetésre jutottak, hogy ha nem vágnak elibe a Nyugat számára Ukrajna elvesztésével hátrányosnak ígérkező folyamatoknak, Magyarország és Szlovákia a semlegesség útjára léphet, és megszűnik a centrum végvára lenni annak minden következményével a centrum Európa és a világ fölött gyakorolt hegemóniájára nézve.

     Szlovákiában és Szerbiában tömegtüntetések jelzik a nyugati speciális szolgálatok közreműködésével szerveződő „színes forradalmakat”, Magyarországon pedig újabban álcázott eredetű terrorista módszerekhez folyamodnak, hogy destabilizálják a kormány helyzetét, és bizalmatlanságot keltsenek az emberekben a békepárti kormánnyal szemben. Példaként említik a csaknem háromszáz iskolát sújtó bombariadót, mellyel szemben a tehetetlenség érzése látszik felülkerekedni.

     Mindhárom esetben megfigyelhető a közös cél, hogy bizonyítsák, sem Fico, sem Orbán, sem Vučić nem ura többé a helyzetnek. Azt sugallják az embereknek, hogy Fico nem képes úrrá lenni az ukrajnai gázelzárás következtében fellépő szlovákiai energiaválságon, Orbán nem képes szavatolni a magyar társadalom biztonságát, különös tekintettel a gyermekekre, Vučić pedig feláldozza a szerbek jólétét az oroszbarátság oltárán.

     Mindhárom hatalomátvételi kísérlet közös jellemvonása az idegenkezűség, nevezetesen a nyugati beavatkozás Szlovákia, Magyarország és Szerbia belügyeibe.

     Az alattomos módszerekkel szemben Fico és Vučić adminisztratív eszközök igénybe vételét is kilátásba helyezte, és úgy tudni, Orbántól sem idegen a szükségállapot bevezetésének gondolata, ha a hatalom destabilizálása veszélyes méreteket öltene – mondták a Magyar Békekör tudósítójának a kelet-európai helyzetet figyelemmel kísérő megfigyelők.+++”

Az kiabál, akinek a háza ég. Sem Fico, sem Orbán, sem Vučić nem ura többé a helyzetnek. Fico tényleg nem képes úrrá lenni az ukrajnai gázelzárás következtében fellépő szlovákiai energiaválságon, Orbán valóban nem képes szavatolni a magyar társadalom biztonságát, különös tekintettel a gyermekekre, Vučić pedig feláldozza a szerbek jólétét az oroszbarátság oltárán. És – mint azt az elmúlt években folyamatosan megtapasztaltuk – Orbántól nem idegen a szükségállapot bevezetésének gondolata, ha úgy látja, hogy a hatalma veszélyes mértékben megrendülne.

Az Alaptörvény hadiállapotra és szükségállapotra vonatkozó közös szabályai szerint szükségállapot esetén a kormány rendeletet alkothat, egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. Mik azok az egyebek? Ezt az olvasó fantáziájára bízom.