A tegnapi (Facebook) bejegyzéssel az Instruktor blogján és a Facebookon eddig közölt - nemzetbiztonsági és gyermekvédelmi témájú - írásaim száma elérte a jubileumi 100-at!

Gratulálok magamnak és az olvasóknak. A bejegyzések folyamatosan bővített listáját ezentúl hetente frissítve közzéteszem. A lista a megjelenés fordított időrendjében tartalmazza a bejegyzéseket, tehát legfölül mindig a legfrissebb lesz. Ez a mai, önmagára mutató bejegyzés nincs benne. A száz bejegyzés felsorolását tehát (a kattintható linkekkel) lásd itt.

Kör közepén állok, körbevesznek jó barátok
Körbevesznek jó barátok és rosszak 

Az előző folytatásaként készítettünk (én és a segédpilótám) egy döntéshozatali torzulás- ‑szimulációt, amely megmutatja, hogyan hat a „4-es számú” szereplőre (a példában Novák Katalinra, még államfő korában) a Belső Kör befolyása, és hogyan csúszik el egy döntés a valóságból az illúziók világába a hivatali ügymenet információs labirintusában.
A szimuláció nem matematikai modell, hanem egy lépésről lépésre kibontott, rendszerszintű folyamat leírása, amely pontosan követi a hálózati mintázatot (sok bejövő kapcsolat, kevés viszonzás, alacsony kölcsönösség, erős kapuőri hatalom. A „kapuőr” ez esetben a hivatali apparátus, tehát a szervezeti vezetők, ügyintézők, tanácsadók, a biztonsági személyzet stb. a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) működésével és védelmével kapcsolatos mindenkori jogszabályok, törvények, elnöki és belügyminiszteri rendeletek szerinti szervezetben és hatáskörökkel.
Kiinduló helyzet  (nulladik fázis): A frissen kinevezett elnöknő és környezete meghatottan, boldogan, örömmel és lelkesedéssel veszi át a hivatalt. Kialakítja a szervezetet, kiválogatja annak személyi állományát (az ismerősi köréből és a hozzá beérkezett javaslatok, ajánlások alapján azokból, akikben korábbi tapasztalatai és a vélemények alapján megbízik és akiket alkalmasnak tart). Szent elhatározása, hogy államfői tevékenysége középpontjába – ahogy azt korábbi államtitkári és miniszteri ténykedése során is tette (legalábbis ő így emlékszik) – a családok védelmét állítja.
Első fázis: A „kiválasztottak” körbeveszik az elnököt, megszűrik és továbbítják a személyes hatáskörébe tartozó feladatainak ellátását segítő információkat. Egy kis idő elteltével a Belső Körhöz kívülről, a Való Világból olyan információk érkeznek, hogy a falakon kívül, „a terepen” (mondjuk a gyermekvédelmi intézményekben) visszásságok hátráltatják a nevelő munkát, romlik a teljesítmény, nő az elégedetlenség.
A valóság a Periférián van, de a 4-es szereplőhöz csak a Belső Körön keresztül, megszűrve (és eltorzítva, megszépítve) jut el.
Ez tehát első fázis: A valóság megszületik és felsír a Periférián, a terepen dolgozók érzékelik a problémát, jelzik a közép- és felsőszintű vezetőknek, onnan töredékesen eljut a Belső Körhöz, az elnökhöz vezető egyetlen közvetlen összekötő csatorna kiindulópontjához. A középvezetők továbbítanák felfelé, de a 4-es szereplőhöz nincs közvetlen csatorna.  A jelzések a Belső Körhöz futnak be.
A második fázisban a Belső Kör tagjai a saját érdekeik szerint válogatják az információt, a kellemetlen részeket tompítják, a saját narratívájukat erősítik. A valóság így átalakul.
A tárgyilagos verzió ez: „Komoly gondok vannak.”
A Továbbított verzió így néz ki: „Vannak kisebb zavarok, de kezeljük.”
A 4-es szereplő ebből még nem érzékel ”halálos” (az ő státuszát fenyegető)  veszélyt.
A harmadik fázisban a 4-es szereplő befogadja az információt (második torzulási pont): nem kérdez vissza, nem ellenőrzi más csatornán (mert ha akarná, se tudná, erről majd mesélek valamikor máskor), nem épít kölcsönös kapcsolatokat. A bejövő információt tényként fogadja el, mert nincs alternatívája. Az ő fejében ez a helyzet: „Minden rendben, csak apró zavarok vannak.”
A negyedik fázisban a Belső Kör új narratívát épít (ez a harmadik torzulási pont).
A Belső Kör felismeri, hogy a vezető nem kérdez vissza, nem lát rá a terepre, tőle függ. Ezért a „kiválasztottak” elkezdik a a saját megoldási javaslataikat előkészíteni: „A problémát az okozza, hogy a középvezetőink nem elég lojálisak, az ellenzék idegen befolyás alatt áll, vádaskodik, a kákán is csomót keres, mert a hatalomra ácsingózik, és bosszút akar állni rajtunk. Mi jó keresztények vagyunk, ők hitetlenek és erkölcstelenek.”
Ez a narratíva így nem igaz, de a Belső Kör érdekeit szolgálja, és a vezető nem tudja ellenőrizni, nem tudja kétségbe vonni, mert akkor olyan mélyen kéne önmagába néznie, amennyire még egy szent sem lenne képes.
Az ötödik fázis: A 4-es szereplő döntést hoz (negyedik torzulási pont): A vezető a kapott információk alapján nem a valós problémát kezeli, hanem a Belső Kör által felkínált „megoldást” fogadja el.
Döntés: „Cseréljük le a középvezetők egy részét. Hallgattassuk el a kritikus hangokat.” Ez a döntés nem oldja meg a valós problémát, növeli a feszültséget, erősíti a Belső Kör hatalmát a periférián és a centrumban (még a 4-es szereplő fölött is).
Hatodik fázis: A döntés következményeiről nem jut vissza információ a döntéshozóhoz (ötödik torzulási pont): A terepen romlik a helyzet, nő az elégedetlenség, a döntések helyrehozhatatlan károkat okoznak. De a 4-es szereplő nem kap visszajelzést, nem látja a következményeket, csak a Belső Kör értelmezését hallja.
A Belső Kör narratívája: „A döntés jó volt, csak még több szigor kell.”
A hetedik fázisban a vezető még jobban elszigetelődik. Ez a klasszikus információs spirál, amelyben a vezető egyre magabiztosabb, miközben egyre távolabb kerül a valóságtól. A rendszer – látszólag – stabilizálódik, de ez csak a látszat, és nem a végállapot. A vezető úgy érzi, hogy jól működik a rendszer, a Belső Kör megerősödik, a Periféria frusztrált, már nemcsak az információk, hanem maga a valóság lesz torz, elfogadhatatlan, elviselhetetlen, megengedhetetlen. A döntések egyre rosszabbak, míg végül napvilágra kerül egy megmagyarázhatatlan, jóhiszeműen értelmezhetetlen döntés: A 4-es számú szereplő kegyelmet ad egy egyházi intézményben elkövetett pedofil bűncselekmény mentegetőjének, egy bűnpártolásért elítélt bűnelkövetőnek.
Mentségére legyen mondva: Novák Katalin nem tudhatta, hogy a legfőbb tanácsadója, egykori mentora, akiben feltétel nélkül megbízik, akinek a legtöbbet köszönheti, aki a legnagyobb hatást gyakorolja rá, az ő lelki atyja, a nagytiszteletű Balog Zoltán püspök úr, valójában egy illegálisan foglalkoztatott titkosszolgálati ügynök, akinek a tartótisztje az elmúlt évek (évtizedek?) során informális befolyását a hatalom legfelső csúcsaira is kiterjesztette, és ezzel már nem egy kormánytagot vagy éppen főméltóságot ejtett csapdába.

Innen folytatjuk, nemsokára.

Ezt a szerző engedélyével a Facebook-ról emeltem át:

Ez úton tájékoztatom mind a 366 követőmet, köztük is azt a 36-ot, aki éppen vonalban van, valamint mindenki mást, akit esetleg érdekel, hogy a BRFK (Budapesti Rendőr-Főkapitányság) „Anonimizált határozatok – Adatvédelmi Portál” nevű weboldalán megjelent a 01000/2186-18/2025.bü iktatási számú anonimizált (érzékeny személyes adatoktól megfosztott) határozat, aminek tárgya „Hivatali visszaélés”), a Hatóság döntése pedig a feljelentés elutasítása volt. Az ügyhöz tartozóan három dokumentum került feltöltésre: Egy általános tájékoztató a felülbírálati indítvány jogi értelmezéséről (az indítvány benyújtásának lehetőségével a feljelentő nem élt), továbbá maga az anonimimizált határozat, és egy szintén anonimizált ügyiratjegyzék. A közzététel idejének lejárta 2025. december 3., ami azt jelenti, hogy azt követően a dokumentumok nem lesznek elérhetők a BRFK felületén. Ezért mindenkinek azt javaslom, hogy legalább a határozatot töltsék le és mentsék el mint érdekes és tanulságos kortörténeti dokumentumot.
Senkit sem akarok befolyásolni, még kevésbé fárasztani, ezért itt és most csak a határozat indoklás-részének első mondatát elemzem. Ez a mondat így szól: „A fenti számú ügyben hatóságunk a feljelentés kiegészítését rendelte el, mivel Dr. Rácz Lajos ny. ezredes 2025. május 12. napján, elektronikus úton - ügyfélkapun keresztül - a Központi Nyomozó Főügyészségnek címezve feljelentést tett a Btk. 305. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző és aszerint minősülő hivatali visszaélés bűntett elkövetésének gyanúja miatt, az alábbiak alapján”. A kontextushoz figyelembe kell venni, hogy a következő mondatban szerepelt Szalay-Bobrovniczky Kristóf, honvédelmi miniszter úr neve is. A mondattartalom logikai szerkezetével most ne foglalkozzunk, irányítsuk a figyelmünket arra a tényre, ami kiolvasható a szövegből: A feljelentő a beadványát eredetileg  a Központi Nyomozó Főügyészségnek (KNYF) nyújtotta be, és onnan lett „áttéve” egy határozattal illetékesség okán a BRFK-ra. Ezzel kapcsolatban folytattam tisztázó megbeszélést a Copilot (Segédpilóta) nevű mesterséges intelligenciával a következők szerint. 

Én: A honvédelmi miniszter elleni feljelentés elbírálása esetében ki az illetékes, ha a feljelentés hivatali bűncselekmény ügyében történt, a nemzetbiztonsági törvényben a KNBSZ irányítása terén előírt feladatok elmulasztása tárgyában?
Copilot: Ha a feljelentés a honvédelmi miniszter ellen irányul, hivatali bűncselekmény (pl. hivatali visszaélés, mulasztás) gyanújával, különösen a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) irányításával kapcsolatos feladatok elmulasztása miatt, akkor az illetékes elbíráló szerv a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF).
⚖️ Jogszabályi és intézményi háttér
NBtv. (2011. évi CXXV. törvény a nemzetbiztonsági szolgálatokról):
A honvédelmi miniszter irányítja a KNBSZ-t, és felelős annak törvényes működéséért.
Ha a feljelentés azt állítja, hogy a miniszter elmulasztotta törvényi kötelezettségeit, az hivatali bűncselekmény lehet (pl. hivatali visszaélés, kötelességszegés).
Büntetőeljárási törvény (Be.):
A miniszteri szintű személyek elleni feljelentéseket nem a rendőrség, hanem ügyészségi szerv vizsgálja.
A KNYF az állami vezetők, rendvédelmi és nemzetbiztonsági szervek tagjai elleni ügyekben kiemelt illetékességgel rendelkezik.
Miért nem a BRFK vagy a Katonai Ügyészség?
BRFK: Nem illetékes miniszteri szintű személyek ügyében, különösen nem nemzetbiztonsági vonatkozású hivatali bűncselekmények esetén.
Katonai Ügyészség: Csak katonai jogállású személyek (pl. hivatásos katonák, tisztek) ellen járhat el. A honvédelmi miniszter civil politikai vezető, így nem tartozik a katonai ügyészség hatáskörébe.
Eljárási lépések feljelentés esetén
1.Feljelentés benyújtása: A Legfőbb Ügyészséghez vagy közvetlenül a KNYF-hez.
2. Előzetes vizsgálat: A KNYF megvizsgálja, van-e megalapozott gyanú.
3. Nyomozás elrendelése vagy elutasítás: A Be. alapján döntés születik.
4. Különleges eljárási szabályok: Miniszteri szintű személyek esetén fokozott eljárási garanciák érvényesülnek. 

Én: Ha a KNYF-hez egy feljelentés érkezik a fenti tárgyban a honvédelmi miniszter ellen, akkor a KNYF osztályvezető ügyésze aláírhat-e jóhiszeműen egy olyan határozatot, ami a feljelentés BRFK-hoz történő áttételéről rendelkezik?
Copilot: Ez a kérdés a büntetőeljárási jog egyik legérzékenyebb területét érinti: az ügyészi illetékesség és a nyomozás pártatlanságának biztosítását. A válasz röviden: Nem, egy KNYF osztályvezető ügyész nem írhat alá jóhiszeműen olyan határozatot, amely a honvédelmi miniszter elleni hivatali bűncselekmény gyanúja miatt tett feljelentést a BRFK-hoz továbbítja.
Miért nem jóhiszemű?
1. Illetékességi szabályok megsértése:
A BRFK nem illetékes miniszteri szintű személyek ügyében, különösen nem hivatali visszaélés vagy nemzetbiztonsági irányítási mulasztás esetén.
A KNYF kifejezetten az állami vezetők, rendvédelmi és nemzetbiztonsági szervek tagjai elleni ügyekre szakosodott.
Pártatlanság veszélyeztetése:
A BRFK a belügyminiszter alá tartozó szervezet, így a honvédelmi miniszter elleni feljelentés áttétele egy másik miniszter irányítása alatt álló szervhez objektíve elfogultságot eredményezhet.
Ez különösen súlyos, ha a feljelentés nemcsak katonai, hanem nemzetbiztonsági vonatkozású.
2. Ügyészi felelősség:
Az ügyész nemcsak jogi, hanem szakmai felelősséggel tartozik a döntéseiért.
A Be. szerint az ügyész köteles a feljelentést törvényesen elbírálni, és nem irányíthatja azt olyan szervhez, amely nem rendelkezik hatáskörrel.
Mi lett volna a jóhiszemű eljárás?
A KNYF ügyésze befogadja a feljelentést.
Megvizsgálja, hogy van-e megalapozott gyanú.
Ha szükséges, nyomozást rendel el, vagy átteszi az ügyet a Legfőbb Ügyészséghez, ha az érintett személy miniszteri szintű.
Semmiképp sem továbbítja a BRFK-hoz, amely nem független az ügyben érintett hatalmi struktúrától.
3. Jogkövetkezmények
Egy ilyen áttétel eljárási hibának minősülhet.
A feljelentő panasszal élhet az ügyészségi döntés ellen.
Ha az áttétel szándékos félreirányításnak tűnik, fegyelmi vagy büntetőjogi következmények is felmerülhetnek.

Tehát összefoglalva: A kérdésedre a válasz röviden: Nem, egy KNYF osztályvezető ügyész nem írhat alá jóhiszeműen olyan határozatot, amely a honvédelmi miniszter elleni hivatali bűncselekmény gyanúja miatt tett feljelentést a BRFK-hoz továbbítja. 

Folytatása következik.

Az előző folytatása GG katasztrofális nyilatkozata kapcsán (a lángokban álló és kilométerekről látszó Százhalombattai Olajfinomítóról): a hevenyészett értékelés D/4. pontja következik.

4. Ha valóban ukrán akció történt, felmerül a kérdés, hogy mit jelent ez a magyar védelmi képességek értékelése szempontjából? A kritikus infrastruktúra védelme – azon belül különösen a százhalombattai finomítóé – biztonsági prioritás. Ha egy külföldi titkosszolgálat képes ott szabotázsakciót végrehajtani, az azt jelentené, hogy:
a./ Az objektumvédelem (pl. tűzérzékelés, beléptetés, drónelhárítás stb.) nem volt megfelelő.
b./ A megelőző hírszerzés nem észlelte a fenyegetést, vagyis a felderítés és az elhárítás egy kulcsfontosságú területen csődöt mondott.
c./ A rendőrségi és a katasztrófavédelmi reakció nem volt elég gyors vagy hatékony. Az üzemben komoly károk keletkeztek. Ez nemcsak a MOL-ra, hanem az állami szervekre is sötét árnyékot vet.
5. A Miniszterelnöki Hivatal politikai kommunikációjának ellentmondásai tekintetében:
a./ Egy ilyen kijelentés bizonytalanságot kelthet a gazdasági szereplők körében, különösen a nemzetközi partnerek és a befektetők szemében. Lehet, hogy kormányzati oldalon jó ötletnek tűnik a „minden lehetőséget vizsgálunk” narratíva fenntartása, de ez súlyos pénzügyi következményekkel járhat, ha a biztosító vagy a MOL jogi pozíciója gyengül.
b./ Ha a kormány valóban gyanítja, hogy szabotázs történt, akkor miért nem emeli nemzetbiztonsági, vagy akár nemzetközi szintre az ügyet? Miért nem kér nemzetközi vizsgálatot vagy NATO-segítséget? Alighanem azért, mert egyáltalán nem biztos abban, hogy valóban szabotázs történt, és nem elháríthatatlan műszaki hiba (?) vagy az üzemben tartó mulasztása (!) okozta a tűzesetet.
c./ Ha viszont nem történt szabotázs, akkor a lebegtetés csak politikai célokat szolgál, de közben gyengíti a magyar állam tekintélyét – hiszen azt sugallja, hogy „bárki bejöhet és felgyújthatja az olajfinomítót”.

E./ Lehetséges egy olyan értelmezése is GG sejtetés-szintű  vádaskodásának, hogy a kormányzat "talonban" (készenlétben) tart egy olyan ürügyet, amelynek alapján, ha szükségesnek véli, vészhelyzeti intézkedéseket vezethet be a közelgő 2026-os választások befolyásolására vagy akár elhalasztására, az ellenzék Ukrajnával rokonszenvező köreinek zaklatására stb. Ez az értelmezés politikai szempontból nemcsak lehetséges, hanem történelmi precedensekkel is alátámasztható. A „talonban tartott ürügy” mint hatalomtechnikai eszköz gyakran megjelenik olyan rendszerekben, ahol a rendkívüli állapot indokaként felhozott nemzetbiztonsági fenyegetés ürügyet szolgáltat az alkotmányos garanciák ideiglenes (?) felfüggesztésére, az ellenzék politikai mozgásterének szűkítésére vagy a választási folyamat manipulálására. Hogyan működik az ilyen „gyorsfagyasztott” ürügyek „felmelegítési” mechanizmusa?
1. A narratíva előkészítése: A kormányzat lebegteti egy potenciális fenyegetés lehetőségét (pl. ukrán szabotázs), anélkül hogy konkrét bizonyítékot mutatna be. A lebegtetés normalizálja a vészhelyzeti diskurzust, és előkészíti a közvéleményt arra, hogy „valami történni fog”.
2./ A beavatkozási („válságkezelési”  jogalap megteremtése: A meglévő jogszabályok (pl. honvédelmi törvény, veszélyhelyzeti rendeleti jog) lehetővé teszik, hogy a kormány gyorsan és egyoldalúan intézkedjen, ha „nemzetbiztonsági fenyegetés” áll fenn. A szabotázsra való utalás aktiválhatja ezeket a jogi mechanizmusokat, akár a választások előtt.
3. A politikai célok kiszolgálása
a./ A választások elhalasztása: ha a közbiztonságot veszélyeztető helyzetet állítanak be, az alkotmányos rend fenntartása érdekében a választások időpontja módosítható.
b./ Az ellenzéki körök zaklatása: ha bizonyos csoportokat „Ukrajnával szimpatizálónak” bélyegeznek, az nemzetbiztonsági kockázatként kezelhető, ami megnyitja az utat megfigyeléshez, házkutatáshoz, adatgyűjtéshez.  

F./ Történelmi és nemzetközi párhuzamok
1. Oroszország: A belső ellenzék elnyomására gyakran használják a „külföldi ügynök” narratívát.
2. Törökország: A 2016-os puccskísérlet után a rendkívüli állapot alatt több tízezer embert bocsátottak el és/vagy tartóztattak le.
3. Magyarország: a COVID-vészhelyzet idején a rendeleti kormányzás lehetőséget adott a választások előtti jogi környezet átalakítására. 

G./ Kritikus kérdés: mi történik, ha az ürügy aktiválódik?
1. A jogállamiság határai elmosódnak: a rendkívüli intézkedések gyakran nem ellenőrizhetők parlamenti vagy bírósági úton.
2. A közvélemény polarizálódik: a „biztonság/szabadság” tengely mentén a társadalom kettészakad.
3. A nemzetközi reakciók felerősödnek, bár az EU és NATO partnerek csak figyelmeztethetik az Orbán-kormányt (amit az sértődötten „brekegésnek” minősíthet), de a belső jogi kereteket külföldről nem tudják közvetlenül befolyásolni. A közvetett befolyásolás egyéb, köztük titkosszolgálati eszközeit azonban alkalmazhatják. Kár, hogy a szövetségesek között ilyen „megoldás” egyáltalán felmerülhet, és ebben a magyar kormánynak elsődleges felelőssége van. 

Záró megjegyzés: Az ábrákat a Copilot nevű mesterséges intelligencia készítette. Amikor – szigorúan elméleti síkon - átbeszéltem vele a kérdést, akkor felajánlotta, hogy „Ha szeretnéd, készíthetünk egy Politikai Ürügygenerátor ábrát is, ahol minden mező egy újabb sejtetés, jogi lehetőség vagy kommunikációs csapda. Vagy akár egy szatirikus Választásfelfüggesztő Társasjátékot, ahol kockadobás dönti el, hogy szabotázs, járvány vagy „külföldi beavatkozás” miatt halasztódik a választás. Szólj, ha jöhet”.
Erre én azt válaszoltam: „Kösz, most nem. Már így is elég félelmetes a helyzet. inkább megnézek egy vígjátékot a tévében”.
Mire ő: Teljesen érthető, Rácz. Néha a legjobb válasz a rendszerre az, ha kikapcsoljuk – szó szerint is. Egy jó vígjáték remek ellenszere a politikai nyomasztásnak: segít visszanyerni az arányérzéket, és újra látni, hogy a világ nem csak hatalmi játszmákból áll.

Örömmel jelentem a Kedves Olvasóknak, hogy amióta a Facebook profilomat pár napja nyilvánossá tettem, az ottani követőim száma 33 fővel, kb. 10%-kal nőtt. Majd meglátjuk, hogy a 100 vagy az 1000 %-ot sikerül-e elérni, de ha nem, a feljelentés-cunami akkor is folytatódik, és az új legfőbb ügyész, Nagy Gábor Bálint már nem sokáig dughatja homokba a fejét, mint tette azt elődje, Polt Péter úr jó 13 éven keresztül, amíg aztán váratlanul alkotmánybíró, sőt a taláros testület elnöke lett.
A múlt azonban őt is kísérti, és hamarosan ráront a szekrényből előtolakodó csontvázak és hús-vér nemzetbiztonsági, korrupciós, valamint gyermekvédelmi ügyek alakjában (a három szféra közös metszetében).
A szökőár új hulláma röviddel november 3-a után esedékes, ugyanis akkor jár le egy olyan ügyben a felülbírálati indítvány benyújtásának határideje (anélkül, hogy a feljelentő élt volna a lehetőséggel), amelynek határozatát a nyomozó hatóság anonimizáltan nyilvánosságra fogja hozni. Addig is egy kis könnyű eszmefuttatás, Orbán Viktor miniszterelnök úrnak ajánlva: 

Csökkenő hozadék
Numeráljunk vagy ponderáljunk? Az itt a kérdés.

Olvasom, hogy Orbán Viktor miniszterelnök szerint „Van, amikor numerálni kell, van, amikor meg ponderálni.” Mondta ezt annak kapcsán, hogy a gazdasági bajok növekedésével egyre több nyugat-európai ország fogja (reményei szerint) belátni, hogy nincs pénz folytatni a háborút.
Numerálni, ponderálni: a kettő majdnem ugyanazt jelenti, csak minimális, árnyalatnyi különbség van köztük. A numera (magyarul szám) szóból kikövetkeztetve: numerálni annyit tesz, mint számolni, számba venni, számítani, számításba venni. A ponderálni, az angol pound azaz font mint súlymérték jelentésből kikövetkeztetve (a latin eredetű libra pond összetételre visszavezethetően): latolgatni, mérlegelni, (alaposan) fontolóra venni; tépelődni.
A közvetlen szövegkörnyezetben miniszterelnökünk valószínűleg arra célzott a latin eredetű szavak választásából ítélve enyhe gúnnyal, hogy még a háborúpárti, önsorsrontó, ostoba nyugat-európaiaknak is be kell látniuk: Ha nincs pénz, nincs háború; 2x2=4, ehhez nem kell sok ész. Oroszországot nem lehet legyőzni.
Az interjúban arról is szó volt (állítólag, mert a kormány hivatalos honlapja nálam hibaüzenettel visszadobta a 444 hivatkozási linkjét), hogy van a világon egy „háborúellenes” („békepárti”) hálózat, közel- és távol-keleti (arab, kínai, japán, indiai) csomópontokkal, ennek központjában az amerikai elnökkel, lelki centrumában Leó pápával (a „Vatikánnal”). Álom, álom, édes álom. 

Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Arra biztatom, hogy ne csak numeráljon, azaz a pénzét számolgassa, hanem ponderáljon is, azaz alaposan mérlegeljen, vegyen fontolóra sokféle szempontot, beleértve olyanokat is, amiket nem lehet számszerűsíteni, mint például az emberi természet, az igazság, a becsületesség, az előrelátás, az ésszerű kockázatvállalás, az átláthatóság és az elszámoltathatóság, a hűség és a kötelességtudat, a szövetségesi megbízhatóság, meg ilyesmik. Az efféle kérdéseken még tépelődni sem szégyen. Higgye el, hogy a pénzben kifejezett, és a pénzben ki nem fejezhető értékek összevetéséből nem mindig az előbbi kerül ki győztesen. Hallott már a csökkenő hozadék közgazdasági és pszichológiai törvényéről? A gazdag ember minél több pénzt és hatalmat harácsol össze, annál kevésbé elégedett azzal, amije van, és a plusz jövedelmei annál kevesebbet érnek a szemében, miközben a társadalomnak egyre kevesebb hasznot hoznak, sőt a hasznossági görbe átbillen a monoton csökkenő szakaszba, akár a negatív tartományba is.
Ne bízzon abban, hogy Trump elnök mindent megenged és elnéz Önnek. Az amerikai gazdasági-politikai-társadalmi szisztéma olyan, hogy bárki is az elnök, előbb-utóbb kénytelen lesz az USA nemzeti érdekeit képviselni még a kedvenc diktátorával szemben is. Akkor pedig nem lesz több orosz olaj, és (az Ön szavaival) „térdre rogy” a magyar gazdaság. Hiú illúzió, hogy az (egyébként nem létező) „orosz-kínai világbirodalom” rövidesen felülkerekedik a nyugaton (nyugat alatt elsősorban a demokratikus országokat értve). Inkább az a valószínű, hogy előbb-utóbb valamiféle megegyezésre jutnak, és a kialakuló új nemzetközi, többpólusú hatalmi egyensúlyi viszonyok közepette nem Ön lesz a mérleg nyelve, mert addigra minden hitelességét elveszti. Oroszországot valóban nem lehet legyőzni, de Amerikát, Európát, Kínát sem, sőt egyetlen szabadságszerető népet sem, Ukrajnát is beleértve.
A történelem egyik nagy tanulsága, hogy aki más kárán nem képes, annak a saját hibáiból kell tanulnia. És – szerencsére kevesen – vannak, akik semmiből sem tanulnak, és semmilyen intelmet nem hajlandók megfogadni, de még csak meg sem hallgatják, el sem olvassák azokat.
Ön sem hibátlan. Ezen a felületen már közel nyolcvan bejegyzésben hívom fel évek óta a figyelmet a kormányzat (és közel hasonló mértékben az „ó-ellenzék”) megengedhetetlenül, tűrhetetlenül, megbocsáthatatlanul kockázatos, a magyar emberek biztonságát veszélyeztető húzásaira, és utaltam rá, hogy mindezeket dokumentáltam (és jó párat a dokumentumok közül nyilvánosan elérhetővé tettem). Rámutattam, hogy nem volt szép, és még kevésbé okos dolog  hátat fordítani a szövetségeseinknek, atomalkut kötni Iránnal, beavatkozni a szomszédjaink belügyeibe, ellenségként kezelni Ukrajnát, összeveszni a lengyelekkel, az unalomig szapulni „Brüsszelt”, a magyar állampolgárokra uszítani a katonai titkosszolgálat frontszervezeteként működő Szuverenitásvédelmi Kutató Intézetet, „behálózni” az egész társadalmat a legalsótól a legfelső szintig, bábuként dróton rángatni a saját államfőinket, és a rendszer működőképessége látszatának megőrzése érdekében eltussolni az eddig napvilágot látottaknál is több gyermekvédelmi atrocitást, és még sorolhatnám (fogom is, konkrét példákkal fűszerezve).
Mint Lao-ce, ókori kínai bölcs mondotta volt: „Nincs nagyobb csapás, mint az eleget nem ismerni”.
Numeráljon és ponderáljon, Miniszterelnök Úr, vagy inkább magyarul mondom:
Gondolkozzon el ezen!