A Magyar Atlanti Tanács 2023. szeptemberében megalapította az Antall József Díjat, és határozott annak odaítélésről. Az előre bejelentett díjazottak: prof. dr. Vízi E. Szilveszter. a MAT tiszteletbeli elnöke, Felkai Anna "alelnök" és  Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára. A díjazottak megérdemlik, amit kaptak, bár megjegyzendő, hogy a sajtótudósítással ellentétben Felkai Anna tavaly szeptemberben már nem volt a MAT alelnöke. Lemondott tisztségéről az után, hogy Csóti György elnök egy hozzá intézett levelet  - ami az ügyvezető Felkai Anna útján jutott el hozzá - eldugott, és nem is válaszolt rá, továbbá a tavaly februári  elnökségi ülésen nem volt hajlandó napirendre venni a benne felvetett kérdéseket, és a jegyzőkönyvből töröltette az alelnökök ezzel kapcsolatos felvetéseit. Felkainak talán "vigaszdíj" az elismerés, amit lehet, azért kapott, hogy ne tegye többször szóvá azt, hogy az új főtitkár, aki átvette tőle a levelezés intézését és az egyéb ügyvezetői teendőket, sikerdíjért vállalta el azt a munkát (élen a pályázatok menedzselésével, vagyis a "pénzkijárással"), amit mások éveken keresztül ingyen, társadalmi munkában végeztek.

2024. január 13-án Csóti György  a MAT és a saját Facebook oldalán is büszkén számolt be arról, hogy Stoltenberg, NATO-főtitkár január 12-én Brüsszelben átvette az Antal József díjat, és video-üzenetben mondott érte köszönetet.

  A NATO főtitkári videóüzenet linkje a MAT Facebook-oldalán lett feltüntetve, és jóhiszemű feltevéssel élve az oldal mind a 34 kedvelője és 59 követője megnézte. Csóti a saját Facebook oldaláról már kihagyta a videót (csak egy pillanatképet tett fel róla), helyette mindkét felületen a Magyar Nemzetben ez alkalomból megjelent saját cikkét ajánlotta az olvasóknak.

Ez a cikk Stoltenberg videoüzenetének ellenpontozása. Ha a NATO főtitkárának valaki lefordítaná és az orra alá dugná, akkor valószínűleg visszaadná a kitüntetést. Ugyanis:

Egyrészt a NATO főtitkára három és fél perces üzenetében köszönetet mondott az elismerésért, méltatta Antall József érdemeit és a magyar fegyveres erők NATO katonai szervezetében végzett tevékenységét, különös tekintettel a békemissziókra, valamint utalt korunk kihívásaira, első helyen említve az Ukrajna elleni orosz agressziót, és utolsó -- tehát szintén hangsúlyos - helyen a NATO országok demokratikus rendszerei elleni támadásokat. Felhívta a figyelmet az egység és a tagállamok közötti szolidaritás fontosságára, valamint örömteli fejleményként emlékezett meg Finnország NATO-csatlakozásáról, kifejezve meggyőződését, hogy Svédország is rövidesen a Szövetség tagja lesz (ez bejött).

Másrészt viszont:  Csóti Magyar Nemzetben megjelent cikkének már a címe is árulkodó, a tartalma pedig önleleplező, bármennyire is hangoztatja a NATO melletti elkötelezettségét. Először is vegyük észre: bár a cikk - Csóti és a MAT Facebook oldala szerint is - az Antall József-díj átadása alkalmából íródott, a szövegben egyszer sem fordul elő Antall József neve (Stoltenbergé sem), vagy a díjra való utalás. Nincs benne szó a magyar fegyveres erők hozzájárulásáról a NATO védelmi képességeihez, nincs szó a békemissziókról, a NATO bővítéséről, egy szó sem esik Finnországról vagy Svédországról. Helyette van benne önfényezés: az első sorokban a szerző büszkén emlékezik meg arról, hogy egyike volt annak a 13 főnek, akik a Magyar Atlanti Tanácsot megalapították. A cél az volt, hogy "előmozdítsuk Magyarország NATO-tagságát és a transzatlanti gondolatot széles körben elfogadtassuk a magyar társadalomban". Elégedetten idézi fel, hogy "1997-ben az ország lakossága népszavazás keretében 85 százalékos arányban támogatta az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez való csatlakozást", majd sajnálkozva állapítja meg, hogy "ma már nem ilyen egyöntetű a magyarok véleménye, a korábbi lelkesedés alábbhagyott".

De mi lehet ennek az oka? Illetve pontosítom, mert tudomásom szerint a NATO- és az EU-tagságunk támogatottsága még mindig magas: Mi lehet az oka annak, hogy a MAT "üzenete" (bármi is legyen az) egyre kevesebb emberhez jut el? Például a szervezet Facebook oldalának, mint említettem, 34 kedvelője és 59 követője van (a kettő között nyilván jelentős átfedéssel), a MAT-tal szemben kritikus (de vele ellentétben atlanti elkötelezettségű) biztonságpolitikai szakértőnek, Káncz Csabának pedig több, mint 20 000!

 Azt nem tudni, hogy a MAT-nak hány tagja van, de a legutóbbi közgyűlésükről készült fotók tanúsága szerint az eseményen az őket kedvelőknél többen biztosan nem vettek részt.

 Talán azért lanyhul az érdeklődés, mert a MAT a "széles kör" felé való nyitottság helyett a szervezet tagjai közé történő felvétel követelményeként az elnökség általi meghívást rögzítette egyetlen feltételként, vagyis lényegében egy zárt körű klubként működik. Vagy azért, mert kívül állók nem tekinthetnek be az elnökségi ülések jegyzőkönyveibe akkor sem, ha ezt kérik, legfeljebb a Fővárosi Főügyészség közbenjárására, mint az legalább egyszer bizonyosan megtörtént, holott a megtekintési jogosultságot törvény (és a MAT alapszabálya) írja elő. Vagy azért, mert az ügyészségi közbenjárásnak köszönhetően megtekintett néhány tavalyi jegyzőkönyv alapján úgy tűnik, hogy a MAT a pénzügyi lehetőségeihez képest túlvállalja magát, és olyan kockázatos projektekbe vág bele, amelyeket nagy összegre szóló állami kötelezettségvállalás, stabil támogatás nélkül nem tud véghez vinni. Vagy talán azért, mert az elnökségi jegyzőkönyvekből kiolvasható egyes megnyilatkozások a MAT egzisztenciális válságát, valamint a saját céljait és társadalmi szerepét illető szellemi elbizonytalanodását tükrözik. Talán azért, mert a jegyzőkönyvekből sok olyan fontos mozzanat, alelnöki észrevétel, napirendi javaslat, vélemény kimarad, amit az elnök úr nem akar a tagság tudomására hozni. Vagy azért, mert csak az elmúlt 2-3 évben a MAT több tapasztalt, tekintélyes, nagy tudású „törzstagja” lépett ki az egyesületből vagy mondott le az alelnöki  tisztségről. Olyanok, akik mindannyian évtizedeken keresztül anyagi ellenszolgáltatás nélkül, meggyőződésből tevékenykedtek az egyesület céljai érdekében (és ha maradtak volna, akkor akkor most a MAT-nak kevesebb anyagi gondja és határozottabb jövőképe volna). Egyikük korábbi külügyminiszter és a MAT elnöke is volt nem is oly régen; másik a Magyar Honvédségnél, harmadik a Honvédelmi Minisztériumban töltött be vezető beosztást, vagy említhetjük azt az ügyvédet is, aki – a jelenlegi megbízott jogi képviselővel ellentétben – nem munkadíj ellenében, hanem ingyen vállalta a szervezet ügyeinek intézését. Nekik, a kilépett és/vagy lemondott tagoknak, alelnököknek vajon mi nem tetszett a MAT szervezeti életében és társadalmi tevékenységében, az elnök úr hozzáállásában, mi kényszerítette őket lemondásra? Ők mindannyian Antall József szellemi örökségének tisztelői és ápolói voltak.
 
Mindez Csóti Györgyben fel sem merül, helyette a Magyar Nemzetnek írott cikkében kijelenti: Ennek (mármint a lelkesedés alábbhagyásának) oka "elsősorban az Egyesült Államok térségbeli szereplésében és világpolitikai manővereiben keresendő". Ezután jön az elemzés, amit Csóti a Magyar Atlanti Tanács "ma is aktív elnökeként", "ezzel a háttérrel" kötelességének érez, vagyis, hogy "számba vegye a jelenlegi helyzetet". Az elmúlt száz évet felölelő, mondjuk úgy, hogy vázlatos történelmi áttekintést, ami az USA kül- és katonapolitikájának stratégiai fordulatait véleményezi (mi az, ami "elfogadható", "pozitív" és "dícséretes", mi az, ami "hibás" és "igazságtalan" a "transzatlanti gondolat" szempontjából), az összegzés és a következtetések zárják le. Itt egyrészt megállapítja, hogy az Egyesült Államok szerepvállalása  a még folyamatban lévő orosz–ukrán háborúban "finoman szólva nem pozitív", "felül kell vizsgálni az Oroszországhoz fűződő viszonyt", aminek "az alapgondolata, hogy Moszkva nem lehet a transzatlanti térség számára ellenség, csakis partner biztonságpolitikai és gazdasági kérdésekben. Szintén történelmi tanulság, hogy a nagy medve nem győzhető le katonai eszközökkel"..Továbbá "véget kell vetni a woke-, LMBTQ- stb. őrületnek" csakúgy, mint az önző gazdasági érdekek érvényesítésének és a kettős mérce alkalmazásának. Hangsúlyozza, hogy az USA is európai kultúrával rendelkezik (közös a történelmi hátterünk és a vallási gyökereink), ezért az Egyesült Államoknak "a világ további történelmi útjának megválasztásában óriási felelőssége van, merthogy a jelenlegi helyzet („világrend”) fenntartása a biztos pusztulást eredményezi".

Mindezek után leszűri a végkövetkeztetést, miszerint "A fent ábrázolt jövőkép megvalósulásához a 2024-es esztendő, a választások éve jó alapot nyújthat. Republikánus párti győzelem Washingtonban, Trumppal, a szuverenitáspárti erők térnyerése Brüsszelben új korszak kezdetét jelentené. Ehhez kérjük a választópolgárok bölcsességét!"

Bölcs választópolgárként és nemzetbiztonsági szakemberként finoman szólva is úgy értékelem, hogy ezzel az egyáltalán nem pozitív, féligazságoktól és egész hazugságoktól hemzsegő, álnok írásával, ami már a Fidesz-kormány globális választási kampányának része, a Magyar Atlanti Tanács elnöke valójában durván beavatkozik az amerikai belügyekbe (is). Trumpot isteníti (szerintem a döntést rábízhatnánk az amerikai szavazókra), a demokratákat ostorozza,  és az orbáni narratívát szajkózza, reménykedve abban, hogy 2024-ben mind az USA-t, mind az EU-t a populista szélsőjobb fogja birtokba venni. Ezzel lényegében az EU és a NATO, az euro-atlanti értékek ellen hirdet "keresztesháborút". Vajon Gyarmati főtitkár úr Csóti elnök úr képviseletében beszélgetett erről Stoltenberggel? Vajon a NATO főtitkára most, néhány nap elteltével is megkapná a MAT-tól az Antall József-díjat azok után, hogy "Stoltenberg határozottan válaszolt Donald Trump NATO-kilépési fenyegetésére"? Egyébként a NATO-ból még Trump sem lépne ki, tudomásom szerint most nem ezzel kampányol, az idézett fenyegetéssel pedig (ami 2020-ban hangzott el) sikeresen ébresztette rá az európai tagállamokat a nagyobb és arányosabb teherviselés fontosságára (a katonai költségvetések emelésére).Stoltenberg az interjúban (nem először) meggyőzően fejtette ki azt is, hogy a jelenlegi biztonságpolitikai helyzetben az európai és az amerikai szövetségesek közös érdeke, hogy Oroszország ne nyerhesse meg az Ukrajna elleni háborút. Tehát ebben is szembe megy a Fidesz elvárásaival. Nem kéne a MAT Antall József-díját átnevezni mondjuk Orbán Viktor-díjra, és valaki másnak odaítélni?

Nem arról van szó, hogy a szuverenitás védelme ne lenne fontos (már ha helyesen értelmezzük ezt a szót), nem is arról, hogy hazánknak ne lenne joga a Szövetség vezető testületeiben fontos kérdésekben a különvéleményét hangoztatni. Ahogy máskor már mondtam talán, a különvélemény hangoztatása még nem árulás. A szövetségesek ellen folytatott katonai kémkedés viszont az, és ebből a szempontból a Magyar Atlanti Tanács szénája nem áll valami jól. Az elmúlt évben a MAT elnöke és főtitkára minden tőle telhetőt megtett, hogy az orosz titkosszolgálatok magyarországi befolyásának növekedésére, hírszerző és propaganda-tevékenységének fokozására, itthoni pozícióinak javítására irányuló törekvéseket leleplező "harmadik személyektől" érkező figyelemfelhívások, észrevételek, javaslatok és kritikák semmiképpen se találhassanak utat a MAT (és annak ifjúsági szervezete, a MIAT) tagságához.Ezzel szemben az Ukrajna elleni háború orosz narratívája nagyon is utat talált a szervezet felső vezetéséhez. Vajon mi húzódhat meg e mögött?

Ez lett a MAT-ból: egy széles társadalmi konszenzust kifejező pártatlan szervezetből, amelynek a feladata a magyar közvélemény felvilágosítása és az atlanti értékek melletti mozgósítása lenne, egy demokrácia-ellenes, az atlanti értékeket tagadó, orosz propagandaszólamokat hangoztató árnyék-titkosszolgálati fedőszervezet, egy zárt körű részvénytársaságként működő Orbán-imádó, járadékvadász, pályázati pénzekre ácsingózó gittegylet, aminek az elnöke (tulajdonostársaival együtt) 537 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott a saját hévízi szállodája fejlesztésére. Így akar hitelesen pártoktól független lenni, miközben a jegyzőkönyvek tanúsága szerint azon lamentál, hogy van-e értelme a MAT eredeti küldetésének, mert a kormányzat a korábbiaknál szűkmarkúbb, és nehezebben ad több tízmillió forintot a NATO Kárpát medence-szerte folytatott népszerűsítésére.

Miért és hol kellene a Kárpát-medencében a magyaroknak népszerűsíteni a NATO-t? Talán a NATO-tagállamokban, vagy Ausztriában, vagy Ukrajnában, vagy Szerbiában kell a NATO orbánista felfogását nekünk terjeszteni? Nem véletlen, hogy a MAT-ból már az atlanti szellemiséget hordozó szinte összes (volt) törzstagot elüldözték, Jeszenszky-vel az élen. Helyettük fideszeszes miniszterekkel, államtitkárokkal, pártkatonákkal és egy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen kinevelt ifjú titánnal  (a Rogán-féle, polgári titkosszolgálatokat és a propaganda-gépezetet is irányító Miniszterelnöki Kabinet munkatársával) töltötték fel a szervezet vezetőségét, ez utóbbi ifjú reménységet az orosz-csatlós árnyék-titkosszolgálat (A Közérthető Biztonságért Alapítványról van szó) a jelek szerint frankón be is hálózta a főnökei tudtával és hallgatólagos egyetértésével, bár lehet, hogy ő maga nem is vette észre. Ilyen kormányzati kádereket és az ő nemzetbiztonsági védelmüket ezen a  színvonalon ellátó szakembereket képeznek az NKE-n.

Mindezekről az elkövetkezőkben még sokat olvashattok Explorator (Morcimaci) és György Barát közös projektje keretében.