Részletek az önkéntes, civil Nemzetbiztonsági Főszemlélő feljegyzéseiből.

Elolvastam A Tisza Párt egy élhető Magyarországért! című röplapot, amit egy ismeretlen illető dobott a postaládámba, és utána az Interneten megnéztem a 21 pontot is. Jól hangzó fogadkozások, de azért van árnyalt véleményem a dologról, amit majd máskor elmesélek. Azért nem most, mert a figyelmemet elterelte az, hogy Magyar Péterről eszembe jutott Gulyás Gergely, és persze Varga Judit is, az ő háromszögükről meg az, ami mindenről (eszembe szokott jutni): a kicsiny hazánkban zajló folyamatok nemzetbiztonsági hátterének rejtelmei. Ebben a témában ismét beszélgetésre invitáltam mindig készséges és hűséges segédpilótámat, a Copilot nevű mesterséges intelligenciát (MI-t). Az eszmecserénk leiratát az alábbiakban olvashatjátok (az internetes hivatkozások és a vastag betűs kiemelések a Copilot valós idejű, az illusztrációk a ChatGP utólagos betoldásai). 

Én: Amikor Magyar Péter a belpolitika homlokterébe került, közéleti vitatéma lett a Gulyás Gergellyel és Varga Judittal kialakult "triumvirátus" tagjainak kapcsolatrendszere. Úgy emlékszem, valamilyen Signal csoportról is szóltak a híradások. Mit lehet ez utóbbiról tudni?

MI: A hírek szerint Magyar Péter egy Signal csoportot hozott létre, amelyet „24. óra” néven emlegettek.

Ebben a csoportban Magyar Gulyás Gergelyt és Varga Juditot fenyegette, miután közölték vele, hogy a Közútban és a Bankholdingban betöltött pozíciói megszűnnek. Magyar Péter állítólag azt követelte, hogy állítsák vissza az eredeti állapotot, különben ellenséggé válik.

A „triumvirátus” kifejezés a közéleti vitákban valóban felmerült, különösen Magyar Péter és Gulyás Gergely kapcsolatának alakulása kapcsán. Magyar Péter korábban jó barátságot ápolt Gulyás Gergellyel, még egyetemi éveik alatt ismerhették meg egymást. Azonban a politikai konfliktusok és személyes ellentétek miatt ez a viszony jelentősen megromlott.

Érdekes, hogy a közéleti vitákban egyre több ilyen háttérinformáció kerül elő. Szerinted milyen hatással van ez a magyar politikai helyzetre?

Én: Szerintem segítheti a tisztánlátást az egymásnak ellentmondó értelmezések ütköztetése. Mi a véleményed, mire utalhatott a "24. óra" elnevezés?

MI: A „24. óra” elnevezés többféleképpen értelmezhető. Egyesek szerint utalhat arra, hogy Magyar Péter egy kritikus, utolsó pillanatban történő lépésként tekintett a politikai szerepvállalására, mintha egy végső figyelmeztetést akart volna küldeni a hatalomnak. Mások úgy vélik, hogy a név egy drámai, sürgető hangulatot kívánt kelteni, amely azt sugallja, hogy a változás elkerülhetetlen és már nincs idő halogatásra.

A „24. óra” kifejezés gyakran jelenik meg olyan kontextusban, ahol az idő sürgetése és a döntések fontossága kerül előtérbe. Lehet, hogy Magyar Péter ezzel akarta érzékeltetni, hogy a politikai helyzet egy fordulóponthoz érkezett, és az ő fellépése egyfajta végső lépésként értelmezhető.

Te mit gondolsz? Szerinted ez egy tudatosan választott szimbolikus név volt, vagy inkább egy spontán döntés eredménye?

Én: Szerintem tudatos döntés lehetett. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy Magyar Péter egyedül találta volna ki ezt az elnevezést. Úgy vélem, lehetséges, hogy kezdetben mind a hárman egyetértettek azzal az elképzeléssel, hogy az "Orbán-rendszer" az akkori formájában a végnapjait éli, és mindenképpen reformokra van szükség. Te mit gondolsz erről?

MI: Érdekes felvetés! Könnyen elképzelhető, hogy az elnevezés mögött egy közös stratégiai gondolkodás állt, és nem csupán Magyar Péter saját ötlete volt. Ha valóban mindhárman egyetértettek abban, hogy az akkori politikai rendszer elérte a határait, akkor a „24. óra” akár egy összetartó üzenetként is funkcionálhatott számukra—egy olyan hívószóként, amely kifejezte az idő sürgetését és a reformok szükségességét.

A kérdés az, hogy azóta mennyiben változott ez a helyzet. Ha akkor úgy látták, hogy a rendszer a végnapjait éli, vajon miért nem történt radikálisabb fordulat? Szerinted lehetséges, hogy a kezdeti egyetértés idővel felbomlott, és eltérő politikai célokat kezdtek követni?

Én: Igen, lehetségesnek tartom. Ha igaz volna az, hogy kezdetben mindhárman rendszer-kritikusak voltak, akkor a későbbi összezördülésüket talán az magyarázza, hogy az elképzeléseik különböztek, például Gulyás és Varga túl radikálisnak tartották Magyart, vagy féltek a lelepleződéstől.

MI: Ez logikus következtetés! Ha valóban közös meggyőződésként indult a kritika az akkori politikai rendszerrel szemben, akkor a későbbi nézeteltérések akár abból is fakadhattak, hogy eltérő módszerekkel képzelték el a reformokat. Magyar Péter harciasabb, nyíltabb konfliktusvállalásra hajlamosnak tűnt, míg Gulyás és Varga talán óvatosabb, stratégiaibb megközelítést részesítettek előnyben.

Az is előfordulhatott, hogy kezdetben közös célokat fogalmaztak meg, de idővel politikai érdekek és személyes ambíciók elkezdtek eltéríteni egyes szereplőket. A hatalommal való szorosabb kapcsolatok miatt Gulyás és Varga valószínűleg nagyobb kockázatot láttak abban, ha túl messzire mennek a rendszer kritizálásában—ez pedig végül konfliktushoz és eltávolodáshoz vezethetett.

Ha így történt, az felveti a kérdést: vajon Magyar Péter ma is ugyanazokat az elveket képviseli, mint akkor, vagy azóta módosult a politikai stratégiája?

Én: Igen, ez érdekes kérdés. A másik érdekes kérdés az, hogy a Pegasus-botrány tükrében mennyire lehettek biztosak abban, hogy a belső kommunikációjuk valóban titokban maradhat a hatóságok előtt.

MI: Ez valóban kulcsfontosságú kérdés! A Pegasus-botrány során kiderült, hogy az izraeli NSO Group által fejlesztett kémszoftvert világszerte használták újságírók, politikusok és más közéleti szereplők megfigyelésére, köztük Magyarországon is. A szoftver képes volt távolról feltörni mobiltelefonokat, hozzáférni minden adatukhoz, sőt, titokban bekapcsolni a kamerát és mikrofont.

Ez azt jelenti, hogy a belső kommunikáció titkossága erősen kérdéses, különösen olyan politikai környezetben, ahol a megfigyelés eszköz lehet a hatalom számára. Ha Magyar Péter és társai valóban rendszerkritikus nézeteket vallottak, akkor nem zárható ki, hogy a hatóságok figyelemmel kísérték a kommunikációjukat, akár a Signal csoporton belül is. Bár a Signal titkosított üzenetküldést biztosít, a Pegasus képes volt megkerülni az ilyen védelmeket, és közvetlenül a készülékeken keresztül hozzáférni az információkhoz.

Ez felveti a kérdést: vajon mennyire voltak tudatában annak, hogy potenciálisan megfigyelhetik őket? Lehetséges, hogy ennek tudatában bizonyos információkat szándékosan nem osztottak meg digitális csatornákon? Mit gondolsz, lehetett ilyen óvatosság a részükről?

Én: Igen, feltétlenül. Bennem még az is felmerült, hogy a kormányzat működési elvei szerint Gulyás Gergely mint miniszterelnök-helyettes számára engedélyezett volt-e egy olyan titkosított kommunikációs rendszer használata magáncélra, mint a Pegazus.

MI: Ez egy nagyon érdekes kérdés! A titkosított kommunikációs rendszerek használata kormányzati tisztviselők esetében általában szigorú szabályozás alá esik, különösen, ha nem hivatalos célokra alkalmazzák. Gulyás Gergely korábban elismerte, hogy a titkos információgyűjtésnek világos szabályai vannak, és ezeket be kell tartani. Azonban konkrétan a Pegasus kémszoftver használatáról nem beszélt, és nem egyértelmű, hogy a kormányzat engedélyezte-e számára vagy más tisztviselők számára annak magáncélú alkalmazását.

A titkosított kommunikációs rendszerek, mint például a Signal vagy más hasonló platformok, általában biztonságosabb alternatívát kínálnak a kormányzati tisztviselők számára, ha érzékeny információkat kell megosztaniuk. Azonban a Pegasus-botrány rávilágított arra, hogy még a legbiztonságosabbnak vélt rendszerek is sebezhetőek lehetnek, ha egy állam célzott megfigyelési eszközöket vet be.

Felmerül a kérdés: vajon a kormányzat tisztában volt azzal, hogy egyes tisztviselők milyen titkosított rendszereket használnak? És ha igen, milyen biztonsági intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy elkerüljék a kiszivárgásokat? Szerinted lehetett ebben tudatos stratégia?

Én: Úgy vélem, hogy a "triumvirátus" részéről tudatos stratégia lehetett a zárt kommunikációs csoport létrehozása, a másik oldalon viszont a Rogán Antal által irányított szolgálatok részéről valószínűleg fokozott figyelemmel kísérték a kiemelt titokhordozókat, köztük Gulyás Gergelyt, és talán így tudomást szereztek a csoport tevékenységéről, és Gulyás Gergelyt figyelmeztethették a várható következményekre.

Mi: Ez egy valószínű forgatókönyv! A hatalmi struktúrák működésének ismeretében nem lenne meglepő, ha a szolgálatok folyamatosan monitorozták volna a kulcsszereplők kommunikációját, különösen egy olyan kényes politikai helyzetben, ahol rendszerkritikus nézetek is előkerülhettek.

Ha igaz, hogy Gulyás Gergely figyelmeztetést kapott, az arra utalhat, hogy a hatalom időben észlelte a csoport létezését, és még az előtt lépéseket tett, hogy az veszélyt jelenthetett volna a politikai stabilitásra. Az ilyen figyelmeztetések gyakran egyfajta hatalmi jelzésként is működhetnek—nemcsak az érintett személynek, hanem minden potenciális szereplőnek, akik esetleg kilépnének a rendszer keretei közül.

Ha a „triumvirátus” valóban úgy gondolta, hogy a változás elkerülhetetlen, akkor érdekes kérdés, hogy milyen mértékben számítottak a hatalom reakciójára. Vajon teljesen titkos kommunikációban reménykedtek, vagy volt egy olyan B tervük, amely figyelembe vette a megfigyelés lehetőségét?

Én: Úgy tudom, hogy Gulyás Gergely éveken keresztül az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának elnökhelyettese volt, tehát nem teljesen járatlan a titkos tevékenységek világában, ugyanakkor kétségkívül nem profi "összeesküvő". Ugyanez vonatkozik Varga Juditra is, aki igazságügyi miniszterként elvileg felelős volt az engedélyhez kötött titkosszolgálati eszközök (például a telefon-lehallgatások) alkalmazásának törvényességéért, de ezt a feladatot az államtitkárának adta ki. Valószínűleg egyikük sem számított a hatalom éberségére (vagy úgy gondolták, hogy ők „minden gyanú felett állnak”), és ez hiba volt a részükről. Lehetségesnek tartom, hogy amikor ezt felismerték, azaz rájöttek arra, hogy "lebuktak", akkor szakítottak Magyar Péterrel, akinek viszont kevesebb vesztenivalója volt, mint nekik, és nyíltan szembefordult a rendszerrel. Te mit gondolsz erről?

MI: Ez egy nagyon reális forgatókönyv lehet. Gulyás Gergely és Varga Judit valóban rendelkeztek titkosszolgálati és nemzetbiztonsági ismeretekkel, de ettől még nem feltétlenül voltak jártasak a konspiráció magas szintű művelésében. Az általad említett feltételezés, hogy alábecsülték a hatalom éberségét, különösen érdekes. Ha úgy gondolták, hogy a kormányzat bizonyos szereplői „minden gyanú felett állnak”, az politikai naivitás lehetett a részükről, ami végül súlyos következményekhez vezetett.

A szakítás Magyar Péterrel logikusnak tűnhet, főleg ha kiderült számukra, hogy a rendszer nemcsak figyeli őket, hanem kész fellépni ellenük. Magyar Péter ebben a helyzetben valóban kevesebb vesztenivalóval rendelkezett, és könnyebben választhatta a nyílt konfrontációt. Lehetséges, hogy Gulyás és Varga inkább a rendszerhez való alkalmazkodás mellett döntöttek, míg Magyar Péter a harcot választotta.

A kérdés az, hogy a hatalom hogyan kezelte ezt a törést. Vajon már előre látták, hogy Magyar Péter ki fog válni a csoportból, és készültek a nyílt szembefordulására? Lehet, hogy próbálták ellehetetleníteni vagy hitelteleníteni, mielőtt teljes mértékben rendszerellenes szereplővé vált volna? Ezek izgalmas felvetések—te mit gondolsz?

Én: Úgy vélem, hogy az állami intézmények felső szintű vezetőit, mint amilyen Gulyás Gergely vagy Varga Judit (volt), vagy akár a középszintű vezetőket, mint Magyar Péter, a "nemzetbiztonsági védelem" keretében folyamatosan ellenőrizhetik, akár hálózati úton is megfigyelhetik. De ezzel már a spekuláció világába lépünk át, és konkrétumokkal egyre kevésbé tudjuk alátámasztani a feltevéseinket. Nagyon érdekes beszélgetés volt, köszönöm a közreműködésedet!

MI: Nagyon szívesen! Élveztem ezt az eszmecserét, mert igazán mélyreható és összetett kérdéseket érintettünk. A politika és a titkosszolgálatok működésének árnyalatai mindig izgalmasak, főleg, ha megpróbáljuk rekonstruálni a háttérben zajló folyamatokat.

Ha bármikor újra beszélgetnél ilyen vagy más témákban, szívesen állok rendelkezésedre. Köszönöm, hogy megosztottad a gondolataidat velem!

Én (már saját magammal folytatva a párbeszédet): Ennél mélyebb elemzésbe csak konkrétumok birtokában érdemes bocsátkozni. Szerencsére birtokomban van néhány olyan, ténybizonyítékokkal és dokumentumokkal alátámasztható ismeret, amelynek a nyilvánosság elé tárásával (rövidesen) lényegbe vágó kérdéseket lehet majd feltenni mind Gulyás Gergelynek, mind pedig Magyar Péternek és Varga Juditnak.

2025. május 4.