Képzeletbeli párbeszédbe bonyolódom Szijjártó Péterrel.

Külügyminiszter Úr, Ön hallott már a Wikileaks botrányról? Kellett volna, mert az Ön elődje, Martonyi János felügyelte az Információs Hivatalt (polgári hírszerzést) 2012-ig, az Ön hivatalba lépéséig, tőle biztosan értesült róla, 2018-tól 2022-ig pedig Ön felügyelte az IH-t. Immár 13 éves minisztersége alatt bizonyára bőségesen kapott a nemzetbiztonsági szolgálatoktól vagy más kormányzati intézményektől származó jelentéseket, értékeléseket arról, hogy mik az Amerikai Egyesült Államok kül- és biztonságpolitikai, valamint energiabiztonsági célkitűzései, törekvései. Önnek feltétlenül tudnia kell az USA Külügyminisztériumának Magyarországra vonatkozó Nemzeti Humán Hírszerzési Feladatszabásáról (Hungary National HUMINT Collection Directive), ami a Wikileaks botránynak köszönhetően került nyilvánosságra 2010. december 2-án. Ebből a 2009 június 9-én Clinton külügyminiszter asszony által aláírt és táviratban Budapestre továbbított Titkos dokumentumból megbízhatóan következtetni lehetett arra, hogy mik voltak és lesznek Washington prioritásai Magyarországgal kapcsolatban a Gyurcsány-Bajnai kormányok végnapjai és az őket nagy valószínűséggel követő Orbán-kormány időszakában.

A feladatszabás első helyén az alábbi kérdésekről várnak a diplomatáktól és feltételezhetően az ügynököktől tájékoztatást (saját, hevenyészett fordításomban):

„1. Energiabiztonság, azon belül: politikai célkitűzések, tervek és erőfeszítések az energiaforrások diverzifikálására és fejlesztésére, rehabilitációjára, az energetikai infrastruktúra kibővítésére, beleértve a kapacitások, a hatékonyság, a tárolókapacitás, a nukleáris erőművek, a rugalmas üzemanyagok vagy más alternatív energiaforrások területén eszközölt beruházásokat. Szándékok, tervek és erőfeszítések az egységes európai energiabiztonsági stratégia kidolgozására és megvalósítására. Nyilvános és titkos energia-megállapodások Oroszországgal, a Kaszpi-medence országaival és másokkal. Adatok a nemzeti energiapolitikát formáló politikusokról, a szektor jelentős gazdasági szereplőiről, és más nemzeti vezetőkkel kialakított kapcsolataikról. Az orosz tervek és törekvések magyarországi megítélése és a rájuk adott válaszok Magyarorzág Oroszországtól való energiafüggősége tekintetében. A kulcsfontosságú kormányzati döntéseket befolyásoló tényezők, köztük a korrupció és a külföldi befolyás az energiával összefüggő kérdésekben. Energia-import és az önellátóképesség viszonya, a gazdaságra és a kétoldalú kapcsolatokra gyakorolt hatása. A szervezett bűnözés részvétele az energia-szektorban.”

A pénzügyi-gazdasági kérdéseken kívül előkelő helyen szerepel a feladatszabásban „a jogállamiság, a korrupció és a bűnözés helyzete; a politikai fejlemények, a szélsőségek és az emberi jogok figyelemmel kísérése, a külpolitika (első helyen a magyar-orosz viszony olyan stratégiai kérdései, mint az energia, a biztonság, a szállítás és a kereskedelem, valamint a magyar és az orosz felső vezetők, minisztériumi hivatalnokok, üzletemberek, és hírszerzők közöti személyes kapcsolatok és az orosz fél általi esetleges befolyásolhatóságuk, a magyar ellenzéki politikai pártoknak nyújtott orosz  pénzügyi támogatás” stb.

Hoppá! Ezek szerint az amerikaiak tudtak arról, hogy KGBélán keresztül az orosz hírszerzés beépült a Jobbik nevű „ellenzéki” pártba, és már évek óta továbbítja az EU-ról (és a NATO-ról) megszerzett információkat Moszkvába. Washingtonban alighanem egyik-másik magyar titkosszolgálat érintettségéről is rendelkeztek információkkal, máskülönben ilyen direkt módon fel sem merült volna a kérdés.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy Megkongatta a vészharangokat Szijjártó Péter: A nukleáris biztonság pengeélen táncol.

Nem kellet volna a vészharangokat már sokkal korábban megkongatni? Mondjuk 2010-ben, amikor a második Orbán-kormány hatalomba került (és akkor még „gyurcsányozással” lehetett volna a felelősséget az előző, szoci-szadeszes adminisztrációra kenni, vagy legalábbis megpróbálkozni vele).  

 „A kormány felmentést kért a Paks 2. beruházás számára az előző amerikai adminisztráció által politikai bosszúból meghozott szankciók alól, amelyek nehezítik a beruházás előrehaladását – közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter csütörtökön Budapesten. A miniszter szerint a háború miatt a nukleáris biztonság pengeélen táncol. (…) El kell mondanom, hogy a hivatalából távozó Biden-adminisztráció néhány nappal azelőtt, hogy végleg elhagyta a Fehér Házat, politikai bosszúból több olyan szankciós intézkedést is meghozott, amely nehezíti a paksi beruházás előrehaladását.” 

Miniszter Úr! Ha tudták az amerikai diplomaták közléseiből és a Wikileaks kiszivárogtatásaiból, hogy Washington számára Magyarország viszonylatában a legfontosabb kérdés, egyben komoly aggodalmak forrása, hogy hazánk egyoldalú függésbe kerül Oroszországtól az energiabiztonság terén, és az olcsó gázért valamint PAKS-2-ért cserébe szorosabbra fűzzük a stratégiai-politikai együttműködésünket Moszkvával az USA ellenében – a hírszerzés adatok csereberéjét is beleértve –, akkor nem kellett volna a legfőbb szövetségesünk fenntartásait eloszlatni azzal, hogy a szinte kizárólagos orosz részesedést az energia-importunkból 15 év alatt lecsökkentjük mondjuk 20-25%-ra vagy legyen 30, uram bocsá’ 40%, a fennmaradó részt mondjuk megosztva az USA, Európa (Norvégia), a kaukázusi országok (Azerbajdzsán), a Közel- és a Közép-Kelet között? Akkor senki sem sértődhet meg, és az ország energiabiztonsága a nemzetközi feszültség esetleges kiéleződése, akár egy – az ukrajnaihoz hasonló – háborús válsághelyzet esetén sem kerül veszélybe. Akkor talán arra sem lettek volna Önök rákényszerülve, hogy a katonai szövetségeseinket elárulva Oroszországgal alakítsanak ki mély stratégiai-politikai, hírszerző és ki tudja még milyen együttműködést, és ezt ráadásul nagydobra is verjék. Ha hosszú időn át nyíltan, szinte kérkedve semmibe vesszük az Egyesült Államok alapvető nemzetbiztonsági érdekeit, akkor ne csodálkozzunk rajta, hogy a washingtoni adminisztrációban feléled a „bosszúvágy”. Lehet a demokratákat kárhoztatni ezért, de előbb-utóbb a józanabb republikánusok is kemény kérdéseket tehetnek fel, amikre nem fogunk tudni hihető válaszokat adni.  

Miniszter Úr, Ön az előző héten Washingtonban egyeztetett arról, hogy a Paks 2. beruházásnak a magyar energiaellátás jövőbeli biztonsága érdekében adjanak felmentést, minthogy a munkák már zajlanak, és túljutottak azon a ponton, hogy vissza lehetne fordulni. „És nemcsak ellátásbiztonsági, de nukleáris biztonsági szempontból is kifejezetten szükséges a mentesítés megadása, ebben az ügyben is szoros szakmai koordináció zajlik a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel.”

Én is attól tartok, hogy túljutottunk azon a ponton, hogy vissza lehetne fordulni. Talán nem kellett volna az USA ősellenségével, Iránnal (az oroszok bevonásával) éppen a „nukleáris biztonság” terén folytatandó együttműködésről megállapodni Semjén Zsolt közreműködésével 2017-ben kevéssel azután, hogy feloldották a Teherán ellen elrendelt nemzetközi szankciókat, és nem sokkal azelőtt, hogy újra elrendelték azokat, történetesen az iráni nukleáris fejlesztésekre válaszul (a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség sem mindanható). 2017-ben már Ön volt a külügyminiszter. Magának nincs beleszólása ilyen dolgokba? Miért nem mondta Semjénnek: Bármi másról, csak ne a nukleáris együttműködésről! Vagy Ön is csak az iráni újságokból értesült róla?

Ön az Index tudósítása szerint a nyilatkozatában kiemelte: Magyarország nem hajlandó ideológiai alapon közelíteni az energiakérdéshez.

Tisztelt Miniszter Úr! A kormány (Ne tegyünk egyenlőségjelet Önök és Magyarország közé!) „nem hajlandó ideológiai alapon közelíteni az energiakérdéshez.”. Ezzel vajon arra kíván utalni, hogy semmiféle erkölcsi vagy politikai meggyőződés nem írhatja felül az orosz földgáz- és atomenergia melletti, állítólag csakis pragmatikus, ésszerű megfontolásokra  épülő elkötelezettségünket? Sajnálom, de én úgy látom, hogy az ideológia-mentesség a magyar kormány olvasatában (és ezt mutatja a külgazdasági és a külpolitikai ügyek egy minisztérium alá vonása is) azt jelenti, hogy vélt gazdasági előnyökért bármire hajlandóak, még a szövetségesek elárulására is, és az antidemokratikus, korrupt önkényuralmi rendszerük fenntartása érdekében szélsőséges, háborúpárti erőkkel, idegen hatalmakkal ideológiai-politikai alapon fognak össze a NATO és az EU ellenében. Talán azért cserélte le az atlantista elkötelezettségű (?) Martonyit Orbán Viktor, mert tudta, hogy ez Önnek testhezálló feladat.

„Az energiabiztonság ráadásul szuverenitási kérdés is, mivel nincs Magyarországon energiabiztonság nukleáris energia nélkül.”? Mennyire utal a szuverenitásunk melletti rendíthetetlen elkötelezettségünkre, hogy a külügyminiszterünk Washingtonban könyörög azért, hogy felmentést kapjunk az amerikai szankciók alól? Lehet, hogy most az egyszer sikerül. De ez csak azt erősíti meg, hogy ezentúl nemcsak Putyin, hanem Trump is a markában tart minket. Nem vagyunk annyira szuverének, mint lennénk az EU megbecsült, korrekt, megbízható, szavahihető tagjaként. Az elmúlt 15 év során a kormányunk többször is 19-re húzott lapot, elfogadhatatlan kockázatnak tette ki a magyar emberek biztonságát, szüntelenül emelve a tétet.

A nyerő sorozat sem tarthat örökké, innen (Önöknek) már tényleg nincs visszaút. Magyarország pengeélen táncol.