Az előzőhez kapcsolódva most lássuk azt a legfrissebb levelet, amelyben a Főszemlélő újból személyes meghallgatást kér az elnök úrtól. Az első oldal a kísérő e-mail, amiben a Sándor Palota új főigazgatóját óva inti attól, hogy ezt a dokumentumot is eldugja Sulyok Tamás elől (mint az Áder Jánosig visszavezethető elődjei tették), a következő két oldal pedig röviden összefoglalja az eddigiek lényegét (ez tehát ismétlés, a tudás anyja), azzal a megállapítással kiegészítve (ez az ízig-vérig nemzeti hagyományőrző, jogász végzettségű, sőt egykori alkotmányjogász elnök úrnak nem lehet újdonság), hogy a honvédelmi vagy nemzetbiztonsági szempontból jelentős, maradandó értékű iratok nem selejtezhetők. Ezután megpróbálja ráébreszteni a legfőbb méltóságot, hogy a munkatársai információs buborékba zárták, végül ismét kéri, hogy Sulyok Tamás szíveskedjen személyes meghallgatáson fogadni, amelyen ismertetheti a helyzet megoldására vonatkozó részletes, az időközben bekövetkezett változásokat is figyelembe vevő javaslatait. Ha a Sándor Palota (a Köztársasági Elnöki Hivatal) állami szervnek minősül, akkor ezt a közérdekű bejelentés megtételére vonatkozó igényt valakinek, aki illetékes, meg kell válaszolnia.