Lássátok Feleim saját szemeitekkel, hogy mik vannak. A közérdekű magánlevéltáramba egy pdf fájlba összefűzve olvashatjátok az Aggodalmaskodó Professzor és Vadai Ágnes, DK-s képviselő hajdani, 2012-2014 közötti levelezésének dokumentumait a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és a nemzetbiztonsági szolgálatoknál előfordult súlyos szabálytalanságok ügyében.

Az első, kétoldalas levélben (2012 augusztusában) súlyos vádak hangoznak el folytatólagosan elkövetett jogsértésekről, tudatos romboló tevékenységről, a nemzetbiztonsági felsőoktatás tönkre tételéről, nemzeti hírszerző és NATO hozzájárulási képességeink veszélyeztetéséről, az egész magyar nemzetbiztonsági szolgálati rendszer szétesésével fenyegető folyamatokról meg ilyesmikről. A konkrétumokat a levél mellékletei tartalmazták, de azokat egyelőre nem hozom nyilvánosságra (ami késik, nem múlik), mert a lényeg most nem ez, hanem az, hogy Ágnes asszony hogyan reagált mindezekre.

Nos, egészen pozitívan, majdhogynem lelkesen. Úgy látszik, látott valami pártpolitikai haszonszerzési lehetőséget a dologban: az összeállítás 3. oldalán található, egy héten belül megküldött rövid, de annál biztatóbb válasza ugyanis így szólt: „Tisztelt xxxxxx Úr, Keresni fogom hamarosan. Aláírás: Vadai Ágnes, Demokratikus Koalíció”

.Telt-múlt az idő, nem is kevés (több, mit két év), és a harcias amazon megfeledkezni látszott ígéretéről, mert mégsem kereste „hamarosan” a levélírót. 

A 4. oldalon – elgondolkodtató közjátékként – egy olyan feljegyzést olvashatunk, amelyből kiderül, hogy a képviselő asszony nemzetbiztonsági tanácsadói történetesen ugyanazok voltak, akiket az aggodalmaskodó állampolgár bemószerolt nála (de ezt a Magyar Nemzet leleplező cikkének olvasása előtt nem tudta a naiv balfácán). Utólag visszatekintve valahogy úgy történhetett a képviselő asszony honleányi hevületének lelohadása, hogy az első levél kézhezvételét követően tett könnyelmű ígérete körüli napokban Vadai Ágnes  Gyurcsány Ferenc (volt) miniszterelnök vezéri sátrában a főnökével együtt éhségsztrájkolt valamilyen, azóta már feledésbe merült ügyben, és talán ott beszélgettek arról, hogy a saját kutyájuk kölykét azért mégsem kellene felelősségre vonni, inkább főjön meg a bejelentő a saját levében.

Az 5. és utolsó oldalon az a dörgedelem olvasható, amit Sopánka – türelme elfogytán – Ágnes asszonyhoz intézett bő két év múlva, természetesen teljesen hatástalanul, mert arra sem kapott választ. Ágnesünk talán abban reménykedett, hogy a Katonai Biztonsági Hivatal rossz hírbe hozott egykori felső vezetői (akik korábban még a romák elleni emlékezetes sorozatgyilkosságok kapcsán is gyanúba keveredtek, de aztán kimásztak a bajból), „hamarosan” ebben az ügyben is megtalálják a megfelelő megoldást. Sopánka pedig magára vessen, miért kellett neki darázsfészekbe nyúlnia.

Kedves Dobrev Klára, nyugodtan megkérdezheti Ágnes asszonyt, aki az Ön honvédelmi minisztere és nemzetbiztonsági főtanácsadója, hogy mit tud ezekről a dolgokról, de a férjeurát, egyben pártjuk vezérét is megkérdezheti, hogy miről beszéltek az akkori jobbkezével anno a Parlament előtt ideiglenesen felvert  sátorban.

Nektek pedig, Kedves Olvasók (ha vagytok) ezért mondtam, hogy a pénteki (mai), eleve határozatképtelen ál-ellenzéki országgyűlés-ülésen az orosz titkosszolgálati befolyás vagy a Sulyok Tamás féle állítólagos földmutyi ügyében semmi egetverő leleplezésre ne számítsatok. Akárcsak a tegnapi, (Várkert) bazári listavezetői vitán: Vajúdnak a hegyek, és egeret szülnek.