„Orbán Viktor és Hszi Csin-ping a nukleáris ipart érintő megállapodást kötött” – ezt emelte ki az Index május 9-én abból a 18 egyezményből, ami a kínai elnök látogatása során megszületett a két fél között. A nukleáris megállapodás részleteiről sokkal többet a cikből sem lehet megtudni. A „nukleáris ipart érintő” jelző elég tág fogalmi meghatározás. Morfondírozok: Mit tud nyújtani Magyarország Kínának a nukleáris ipar területén? Beruházási lehetőségeket PAKS 3-ba? PAKS-1 üzemeltetési tapasztalatainak átadását? Segédberendezéseket a kínai atomerőművekbe? Biztonsági ajánlásokat, szervezési ismereteket? Uránt a Pécs környéki, újonnan megnyitandó uránbányákból? Nehogy már gyűszűvel hordjunk vizet az óceánba. Azt hiszem, hogy a legtöbb, amit adhatunk, az a közösen indítandó kutatás-fejlesztési projektekhez való magyar hozzájárulás lenne. Csakhogy akkor figyelembe kéne venni a NATO és az EU csúcstechnológia megosztására vonatkozó előírásait, és akkor lehet, többet vesztenénk a réven, mint amennyit nyerünk a vámon.

Úgy tudom, Magyarországon a Központi Fizikai Kutató Intézetben (Budán), és a Debreceni Tudományegyetemhez tartozó Atomkutató Intézetben van törpe atomreaktor, ami kutatási célokat szolgál. Mindkettőben értek már el magyar és külföldi kutatók nemzetközileg is figyelemre méltó eredményeket.

A debreceni „iskola” alapítója Csikai Gyula professzor, a neutrongenerátorok világhírű szaktekintélye, aki a téma legfőbb szakkönyvét írta. Ő 2021-ben hunyt el. Khidhir Hamza (az  amerikaiak legfőbb  informátora Irak atomfegyverkezéséről a 2003-as háború előtt) Saddam’s Bombmaker (New York, 2000), magyarul: Szaddám bombáját gyártottam címmel megjelent visszaemlékezéseiben szó van a „magyar kapcsolatról” is. Hamza nem véletlenül Magyarországon keresztül (és a Katonai Biztonsági Hivatal segítségével) szökött Amerikába. Már a 80-as évek óta kapcsolatban állt Magyarországon élő irakiakkal és rendszeresen Irakba látogató magyar delegációkkal, köztük olyan atomtudósokkal, akik a KBH nemzetbiztonsági (a rendszerváltás előtt a III/IV állambiztonsági) „védelme” alatt álltak.

Hamza visszaemlékezései leírják az Egyesült Államokba menekítésének utolsó szakaszát: az előkészületeket, a Magyarországra utazást, a megérkezést, az itteni irakiakkal való kapcsolatfelvételt és végül az amerikaiak budapesti nagykövetségére történő „besétálást” a magyar katonai elhárítás jóvoltából. Hamar Ferenc mindezt azzal egészíti ki a Tőke Péterrel (egy volt III/III-as, ma már neonáci ügynökkel társzerzőségben írt könyvében), hogy már a szervezés időszakában lehallgatták Hamza telefonbeszélgetéseit; és itteni mozgását, tevékenységét is  figyelemmel kísérték (akárcsak az izraeli, az orosz és az amerikai titkosszolgálatok). Hamza könyvében vannak azonban még más magyar vonatkozású információk is.

A könyv 278. oldalától idézem: Szaddam most (1989-90-ben, az iraki-iráni háború után) értékelve a nukleáris programban eddig felmerült akadályokat, úgy döntött, hogy néhány még megmaradt barátja segítségével gyorsabban el tudja készíteni a bombát.

- Ez lesz a dolgod. – mondta al-Ghafour. – Azt akarom, hogy menj el Oroszországba, és vegyél egy gyorsítót. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség támogatását most is megkapjuk...

- Visszaúton azt akarom, hogy keress megoldást a nukleáris kioldó problémájára. Látogasd meg Csikai Gyulát Magyarországon. Segítséget nyújtott nekünk annak idején a neutrongenerátornál. Igyekezz meggyőzni őt, hogy segítsen nekünk felépíteni egy kis neutrongenerátort, az jó volna a bombához kioldónak...

...Olyan bombát gyártunk, amelyet egy nap Izraelre is ledobhatunk.

Úticélunk Debrecen volt, Budapesttől néhány órányi autóútra. Magyarország, elég különös módon, a korszerű atomfizika bölcsője volt, olyan emberek származnak innen, mint Teller Ede, Wiegner Jenő, a hidrogénbomba úttörői, és egyéb jelentős személyiségek az Egyesült Államok atomfegyverkezési programjában.

A debreceni Nukleáris Kutatási Központ a nagyra becsült Magyar Tudományos Akadémia irányítása alatt állt. A szovjet uralom sovány esztendői ellenére itt folytatódott a nagy tehetségek kinevelése. Az elég szerény, mindössze egy kis gyorsítóval felszerelt központ számos minőségi kutatási tanulmányt is tudott alkotni”.

Úgy tűnik, hogy a KBH (vagy a BM III/IV) illetékesei nem túl vehemensen védték Csikai professzort az iraki közeledési kísérletektől 1990 táján, amikor – akárcsak korábban – egy mini neutrongenerátor (az atombomba nélkülözhetetlen része) megalkotására akarták rávenni azzal a mesével, hogy a sivatagi olajmezők felkutatására használatos, jóval nagyobb méretű eszközt akarják lecserélni vele. Csikai professzor – akárcsak a Nmezetközi Atomenergia Ügynökség, amely engedélyezte az együttműködést – bevette a mesét, de ne aggódjatok, a projekt még kezdeti stádiumban elhalt, mert Szaddám már 1990-ben lerohanta Kuvaitot,  amiért 1991-ben meg is kapta a magáét.

Magyarország kétség kívül rendelkezik a békés célú nukleáris energetika területén olyan speciális szakértelemmel, ami exportképes. Ezt a különleges szaktudást hazánk 2014-ben megpróbálta ismét értékesíteni.  A Magyar-Vietnámi Baráti Társaság (MVBT) vezetőségi ülésének 2013. decemberi és 2014. áprilisi jegyzőkönyve szerint ugyanis 2014. májusban a Magyar-Vietnámi Üzleti Tanács delegációjában a „Drégelyvár Csoport” kiküldöttjeként a DOK képviseletében és finanszírozásában utazott Vietnámba az elnökük, és próbált üzletkötési lehetőségeket felkutatni.

„Az elnök tájékoztatta az elnökséget, hogy a Drégelyvár Csoport finanszírozásával részt vesz az MVÜT delegációjának tagjaként a 2014. május 19-26 között Vietnamban szervezett üzleti kapcsolatok fejlesztését célzó találkozókon. A delegáció Ho Chi Minh városban és Hanoiban vesz részt üzleti fórumokon és kétoldalú üzletember-találkozókon, illetve gazdasági intézmények meglátogatására nyílik lehetőség. … A kamarai delegáció munkájához kapcsolódóan az elnök gazdasági kapcsolatokra irányuló képviseletet is ellát, a következő témákban:

      - szakmunkásképzés (Drégelyvár Csoport felkérésére)

      - nukleáris erőművek üzemeltetési, szolgáltatási feladatainak végzéséhez képzés (Nemzeti Fejlesztési Minisztérium javaslata alapján)

      - turizmus, magyarországi programszervezés (Bridge Tours, ProHÍD felkérésére)

      - bor export (Budányi Pincészet felkérésére)”

Úgy tűnik, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak (a hírhedten becsületes hazafival, Seszták Miklóssal az élén) nem volt pénze szakembert küldeni a békés célú energetikai, nukleáris erőművi képzésről folytatandó tárgyalásokra, ezért a katonai hírszerzés egykori főnökét, az MVBT elnökét kérte fel „szószólójaként”. A nukleáris erőművi képzés kérdéseit pedig nyilvános üzleti fórumokon és kétoldalú „üzletember-találkozókon” kell felvetni, és baráti társaságok honlapján „meghirdetni”. A tárgyalások egyébként nem vezettek eredményre (addigra Vietnám már végleg lemondott az atomenergia hasznosításáról).

Három év múlva, 2017-ben Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes Teheránban írt alá egy magyar-iráni nukleáris („biztonsági”) megállapodást, amelynek részletei azóta is titkosak. Csak annyit lehet tudni, hogy a megállapodásnak része 100 iráni ösztöndíjas magyarországi képzése, feltehetően a Debreceni Tudományegyetemen, amely Putyinnak ugyanabban az évben adott díszdoktori címet az Oroszország által a nukleáris (PAKS-2-vel összefüggő) képzésekhez adott támogatása fejében.

És így értünk el napjainkba, amikor Hszi Csinping és Orbán Viktor nukleáris ipart érintő megállapodást köt, és bizonyára merő véletlen, hogy ugyanekkor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem meghívására a volt iráni elnök, Ahmadinezsád is éppen Budapesten tartózkodik, és előadást tart a globális partnerségről és környezeti kérdésekről. Egyéb programjai és tárgyalásai nem ismeretesek.

A látszat már megint ellenünk szól, de szerencsére a nyugati titkosszolgálatok lassan kapcsolnak, úgy látszik a természetüktől idegen a gyanakvás és a rosszhiszeműség, nem szoktak számolni a legrosszabb eshetőséggel. Eddig még mindent megúsztunk. De, ahogy a dakota közmondás tartja: Addig jár a korsó a kútra, amíg valaki meg nem issza a levét.