Az Index internetes hírportál a jól értesült Hetek újságra („országos közéleti magazinra”) hivatkozva írta meg május 8-án: „Mahmúd Ahmadinezsád volt iráni elnök a Nemzeti Közszolgálati Egyetem meghívására Budapestre érkezett, hogy szűk körű megbeszélésen vegyen részt és előadást tartson. Az iráni sajtóban most megjelentek az első képek is a holokauszttagadásáról és Izrael-gyűlöletéről hírhedt politikusról”. Iráni lapokból az is kiderült, hogy Ahmadinezsád a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen „Közös értékek a globális környezetben” címmel tartott előadást. Az izraeli nagykövetség és a Mazsihisz tiltakozott, és bocsánatkérést vár az NKE-től, a Külgazdasági- és Külügyminisztérium pedig az egyetemi autonómiára hivatkozva minden felelősséget elhárít magától.

Néhány gondolat és adalék az események értékeléséhez:

Az állami költségvetésből fenntartott és busásan megfinanszírozott, kivételezett helyzetben lévő, folyamatosan fejlesztett és agresszíven terjeszkedő, közszolgálati (államigazgatási, önkormányzati, rendészeti, honvédelmi és nemzetbiztonsági) képzést folytató monstre-egyetem teljes egészében a kormány által megszabott oktatási-kutatási, képzési és nemzetközi együttműködési feladatokat hajt végre, így nehezen hihető (sőt hihetetlen), hogy a volt iráni elnök meghívása az egyetem mostani rektorának magánakciója lett volna. Az Orbán-kormány a keleti nyitás (mai szóhasználatban: a konnektivitás) jegyében a 2010-es évek elejétől Oroszországot, Kínát, Iránt és Törökországot tekinti fő szövetségesének, és az egyetemi oktatást kiemelt együttműködési területnek.

A Youtube videómegosztó oldalon található egy tudósítás (ma már csak privát video formájában), ami a karcagi Jobbik TV műsorának 2011-ben közzétett felvétele: Irán tervei Magyarországgal, a következő ajánlás kíséretében:

Tisztelt Jobbikos Harcostársam!

Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság budapesti nagykövete egy rövid interjút adott a karcagjobbik televízió számára. A nagykövet úr baráti hangnemben nyilatkozott az iráni–magyar kapcsolatokról, és reményteljesen tekint a jövőbeni partneri viszony alakulása felé. Kérdésünkre elmondja, hogy Irán gazdaságilag és katonailag erős állam, amely képes megvédeni önmagát bármilyen külső támadással szemben. Fogadjátok szeretettel!

Az iráni videót tartalmazó Youtube oldalon szerepeltek többek között az alábbi kisfilmekre mutató linkek:

– Zsidó megbízásra gyilkolták a cigányokat Magyarországon!

– A legújabb zsidó pofátlanság (Auswicc)

– Botrány: faképnél hagyta a provokatív riportereket Katona Magda (feltöltötte: NapalmotAzsidókra)

– Orbán kacaja orvosi eset?

– Mikor a bibsik jobban tudják, mi  a helyzet Morvai és Vona között

– A Mazsihisz elnöke beismeri: a zsidók élősködőek

– Hazánk megszállói így őriztetik gépeiket és betelepülő fajtársaikat

– Aggódnak a zsidók, érzik, mennyire utálják őket.

Magának az interjúnak – többek között – az a része is érdekes, ahol a nagykövet úr arról beszél, hogy a Magyarországon tanuló iráni diákok milyen fontos szerepet töltenek be a politikai és tudományos információk országaink közötti áramlásában.

A magyar egyetemeken, pl. a PTE-n, ahol egy ún. Védelmi Kutatási Központ működik, vagy Debrecenben (ahol az egyetem mellett egy Atommagkutató Intézet), könnyen lehet iráni diákokkal találkozni. Balog Zoltán püspök úr, akarom mondani volt Emberi Erőforrás-miniszter közel-keleti oktatási ügyekben illetékes tanácsadóján keresztül a Jobbik hungarista jobbszárnyának (és az oroszoknak) közvetett befolyása lehetett a 2017-ben Iránnal megkötött atomenergetikai kutatási együttműködési megállapodásra is, hiszen az évek során – a hazánkban tanuló iráni diákok menedzselése ürügyén – oktatási (és hírszerzési?) vonalon szoros kapcsolatokat építettek ki az iráni nagykövetséggel (a megállapodás része száz iráni diák magyarországi ösztöndíjas felsőoktatása is). A 2017. áprilisi teheráni alku kapcsán Semjén Zsolt nukleáris „biztonsági” megállapodásról beszélt, és méltatta Irán közel-keleti biztonságpolitikáját.

Az egykori Katonai Biztonsági Hivatal (a mai Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat egyik jogelődjének) volt oktatási felelőse jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Orvosi Népegészségügyi Intézetének Védelmi Kutatások Központját (Hát az meg mi fán terem?)  igazgatja, ezzel párhuzamosan (2012-től néhány éven keresztül) az NKE Nemzetbiztonsági Intézet Katonai Nemzetbiztonsági Tanszék vezetője is volt (utána pedig az NKE Tanulmányi Osztályának munkatársaként, Patyi András rektor személyes tanácsadójaként) az ún. vezérkari tanfolyam körül is legyeskedett.

A Hetek nevű közéleti magazinnak adott nyilatkozatában Vinter Miklós, a PTE Oktatási Igazgatóság referense 2020 decemberében beszámolt arról, hogy egyetemükön (ami a legnagyobb magyarországi felsőoktatási intézmény) az ott tanuló „külföldi hallgatók száma jelentősen, 42 százalékkal, 1234 főről 1764 főre nőtt az elmúlt öt év során. Ez az expanzió különösen az angol és német nyelven folyó orvostudományi képzések (általános orvos, fogorvos, gyógyszerész) népszerűségének köszönhető... Az egyik legdinamikusabban növekvő külföldi hallgatói érdeklődés az iráni diákok részéről tapasztalható mind országos, mind pécsi viszonylatban. Az elmúlt három évben Irán a hatodik helyen állt a magyar felsőoktatásba legtöbb hallgatót küldő országok között... Amúgy az iráni diákok többségére nem jellemző, hogy a diploma megszerzését követően hazánkban maradnának, ahogyan az sem, hogy hazamenjenek, pedig ott nagyon jól keresnének. Többségük továbbmegy, és az USA-ban vagy Angliában próbál letelepedni és szakmájában elhelyezkedni... Jól érzik magukat hazánkban, az itt szerzett diplomát értékesnek tartják, hiszen az Európai Unióban mindenütt elfogadják... Az iráni diákok baráti kapcsolatot ápolnak a nálunk tanuló más külföldi hallgatókkal, köztük az amerikaiakkal és izraeliekkel is.”

Vajon kinek az ötlete volt, hogy a Védelmi Kutató Központ a PTE Orvostudományi Karára költözzön át? Arra az oktatási egységre, ahol „nyüzsögnek” azok az iráni vendéghallgatók, akik a jól csengő nemzetközi orvosdiploma birtokában az USA-ban, Nagy-Britanniában és más nyugati államokban tárt karokkal fogadott bevándorlók-letelepedők lesznek, és már meg is kezdték baráti kapcsolatok kiépítését amerikai és izraeli diákokkal. Ha John Le Carré kémregényében és a belőle készült remek filmben „a panamai szabó” hírszerző (ügynöki) lehetőségeit a brit és amerikai kémek kiválóra értékelték a magas szintű forrásokhoz való hozzáférés tekintetében, akkor vajon a kapcsolati kör bővítésének lehetőségeit illetően milyen hírszerző potenciállal bírhatnának a gazdag, művelt, előkelő családból származó, amerikai és izraeli barátokkal rendelkező iráni orvosok az USA-ban és Nyugat-Európában?

Ha az Iránnal ellenséges viszonyban álló országok (az USA, Izrael, Nagy-Britannia) elhárításának figyelmét sikerült a PTE VKK-ra irányítani, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az egyetem az egymással rivalizáló magyar és külföldi titkosszolgálatok diszkrét csataterévé vált, és ez a sors vár az NKE-re is. Csak remélni tudom, hogy Ahmadinezsád rövidesen esedékes második, zártkörű előadása az NKE-n, vagy a két előadás közti nem hivatalos „magánmegbeszélések” nem a „Közös értékek a globális környezetben” című téma magyar-iráni hírszerzési együttműködési kérdéseire („a politikai és tudományos információk országaink közötti áramlására”) fókuszálnak majd.

Természetesen nem az egyetemi professzoroknak és az ő tanítványaiknak, a tudós kollégáknak lenne a feladata, hogy elbírálják Irán békés szándékainak őszinteségét, megítéljék a hazánkba érkező iráni diákok jóhiszeműségét, kiszűrjék az ügynököket közülük, felmérjék a „nukleáris biztonsági” kooperáció vagy a sokoldalú felsőoktatási kapcsolatok politikai kockázatait. Az ő elsődleges feladatuk, hogy kutassanak, oktassanak, tájékoztassanak, együttműködjenek. A biztonság szavatolása, a kémelhárítás, a kettős célú és a fegyverzeti technológiák elterjedésének megakadályozása, a rosszindulatú, rejtett törekvések felismerése elsősorban a nemzetbiztonsági szolgálatok feladata lenne.

Ennek a játéknak a része, hogy az idegen ügynökök tudományos kutatási és oktatási együttműködés révén szoros kapcsolatokat építsenek ki a célszemélyekkel, és rávegyék őket arra, hogy „nekik dolgozzanak”; ünnepi vacsorákat, ajándékozásokat, látogatásokat, kirándulásokat szervezzenek a kötődés kialakítása és megerősítése érdekében; királynak kijáró tisztelettel kezeljék a kiszemelt áldozatokat, hogy megnyerjék őket céljaiknak; jól hangzó fedőtörténetet dolgozzanak ki, ami elfogadható; meggyőzzenek minket a békés szándékaikról és az igazukról; ha gyanítunk is valamit, hagyjanak minket boldog tudatlanságban; ha nem kérdezünk, ők ne feleljenek; ha bárkinek bármi gondja adódna emiatt, akkor bátran állíthassa, hogy ő nem tudott semmiről, senki senkinek nem mondott semmit. A szolgálatoknak – a kormány útmutatásai szerint – ezeket és a hasonló „műveleteket” kellene felismernie és elhárítania, az ilyen szándékokat kellene meghiúsítania.

Csakhogy:

Hazánk azzal az országgal kötött nukleáris „biztonsági”, közös kutatás-fejlesztési, felsőoktatási és még ki tudja, milyen megállapodásokat, amelyik 2015-ig nemzetközi szankciók alatt állt az atomfegyver megszerzésére irányuló törekvései miatt (akkortájt éppen Ahmadinezsád volt az elnökük), és amelyet a nyugati országok többsége a terrorizmus támogatójának tekint. Irán valóban egy ősi civilizációval bíró, büszke és erős ország, amellyel hazánknak kétségkívül érdemes sokrétű kapcsolatokat fenntartania, de talán rögtön a nemzetközi szankciók feloldása után (és azok újbóli bevezetése előtt) nem kifejezetten a nukleáris együttműködésre kellett volna koncentrálni, és a jövőben sem lesz szabad Amerika- és Izrael-ellenes, Moszkva-barát, antiszemita ügynökökre bízni a végrehajtást; feltéve, hogy nem akarjuk erősíteni a gyanút szövetségeseink körében, hogy velük szemben az orosz geopolitikai törekvéseket támogatjuk nyíltan és titokban.

A geopolitikán túl ugyanis vannak a hasonló ügyleteknek műszaki, proliferációs és nemzetbiztonsági kockázatai is. Csak remélni tudom, hogy az NKE-n nem a Nemzetbiztonsági Intézet lesz az a szervezet, amelyik az irániakkal való együttműködésben a fő szerepet játssza majd.

És végül még egy megjegyzés: Ennek az egésznek van egy feltűnően erős vallási vonulata (mint kicsiny hazánkban újabban szinte mindennek). Balog püspök úr emberi erőforrás-miniszterként a református, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesként a katolikus vonalat képviselte a magyar-iráni kapcsolatok szorosra fűzésében. Mindkettőjük tanácsadói között titkosszolgálati figurák sejlenek fel. Az iráni ügyekben feltűnően tájékozott Hetek című „országos közéleti magazin” a Hit Gyülekezetéhez köthető. Itt érdemes a Mandiner volt újságírójának, Kohán Mátyásnak a Hit Rádió Középpont című műsora részére 2022-ben adott interjújából idézni azt a véleményt, miszerint a Salman Rushdie Sátáni versek című könyve kapcsán kialakult helyzet „az arcunkba tolta azt a valóságot, hogy a világ nem egypólusú. Világszinten nézve egy porszem Irán, de ilyen helyzetben megmutatja, hogy tud civilizációs pólus lenni. Bizonyos fokú arroganciát már nem engednek meg ezek a pólusok”. Itt nyilvánvalóan Irán a pozitív megítélés alá eső civilizációs pólus, és az USA az arrogáns nagyhatalom, aki hegemóniára, és Irán vesztére tör.

 A Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) tiltakozik, a kormánybarát EMIH (Egységes  – valójában egységbontó – Magyar Izraelita Hitközség) honlapján nem láttam hasonló megnyilvánulást. Csak nehogy a végén még valami országos vagy nemzetközi vallásháború legyen a volt iráni elnök látogatásából.