Utánanéztem annak, hogy van-e példa arra más országokban, hogy az oktatást és az egészségügyet törvényi előírások alapján a rendőrminiszter irányítja és felügyeli, és a Rendőrség belső bűnmegelőzési egységének ellenőrzése alá helyezve mindkét ágazatot "kriminalizálja" (mint Magyarország esetében).
Ez számomra egy rendkívül szokatlan intézményi konfigurációnak tűnik, amelyben a rendészeti szerv vagy miniszter „törvényesen” irányítja az oktatást és az egészségügyet, és ezek az ágazatok a belső bűnmegelőzési egységek ellenőrzése alá kerülnek. Kutatásaim arra az eredményre vezettek, hogy a rendelkezésre álló nemzetközi összehasonlító adatok alapján nincs ismert példa arra, hogy ez a modell más országokban is törvényi szinten működne, még Észak-Koreában sem. A nemzetközi gyakorlat a fent említett ágazatok szétválasztása, nem pedig egy fegyveres és rendvédelmi szervezetet irányító minisztérium alatti koncentrációja.
A legtöbb országban, beleértve az összes EU tagállamot, az OECD országokat és a demokratikus berendezkedésű államokat, de nem csak azokat, az oktatási ágazat valamilyen „Oktatási Minisztérium”, vagy egy ennél szélesebb portfóliójú „Emberi Erőforrások Minisztériuma” irányításával működik. Az egészségügyi ágazatot szintén egy szakminisztérium, az Egészségügyi Minisztérium irányítja, vagy ennél tágabb feladatkörrel valamiféle „Szociális Ügyek Minisztériuma”. A rendészet tudomásom szerint a világon mindenhol a Belügyminisztérium vagy az „igazságügyi” tárca alá tartozik, és a Rendőrség szerepe ezekben az országokban sem terjed ki az oktatás vagy az egészségügy strukturális irányítására. A bűnmegelőzési egységek legfeljebb iskolai prevenciós programokat vagy kórházi biztonsági protokollokat támogatnak, de nem gyakorolnak ágazati felügyeletet.
Magyarország esete az intézményi koncentráció és a kriminalizációs logika szempontjából unikális. A magyar modell, ahol a belügyminiszter irányítja az oktatást és az egészségügyet, és ezek az ágazatok a rendőrség belső (!!) bűnmegelőzési egységeinek ellenőrzése alá kerültek, egyedülállónak tűnik a nemzetközi összehasonlításban.
Ez a konfiguráció a közszolgáltatások kriminalizálásának strukturális lehetőségét hordozza, mert a tanárok és az orvosok (valamint a tágabb értelemben vett szociális ágazat minden dolgozója) nem a szakmai követelményeknek való megfelelés, hanem rendészeti logika szerint kerül értékelésre. A bizalmi viszony helyett ellenőrzési viszony alakulhat ki nemcsak a szakmai szolgáltatók és a rendészeti hatóságok között, hanem az állampolgárok és a rendőrminiszter parancsuralmi rendszerébe betagozódott szakmai (oktatási, egészségügyi, szociális) ágazati szolgáltatók között is.
A rendészeti oktatásról szóló nemzetközi tanulmányok (pl. Norvégia, Finnország, Németország) a rendőrképzés szakmai színvonalát vizsgálják, nem pedig azt, hogy a rendőrség hogyan irányítson más ágazatokat. A rendőrségi struktúrákról szóló globális összehasonlítások nem említenek olyan országot, ahol a rendőrség törvényi alapon irányítaná az oktatást, az egészségügyet, vagy a szociális ágazatot. 

Aki nem hiszi, járjon utána.