„Polt Péter megszólalt” a Parlamentben, és egy mondaton belül félig hazudott, félig igazat mondott. A Völner-Schadl üggyel kapcsolatban egyrészt azt mondta, hogy az ügyészségi (nyomozati) anyagokba „belenyúlni nem lehet”, másrészt ugyanebben a mondatban hozzátette: „ennek nyoma marad”. Ez viszont igaz, és itt van a legfőbb ügyész Achilles-sarka. Nyomokat hagyott maga után, mint ahogy annak is nyoma maradhatott, hogy az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) számítógépes rendszeréből vagy az Egészségügyi Szolgáltatási Térből (ESZT) hogyan és kinek a közreműködésével került ki a Magyar Péter állítólagos ál-öngyilkossági kísérletével kapcsolatos adatlap.

A Bors újság nemcsak az OMSZ-től, hanem a rendőrségtől is (közvetlenül vagy közvetett módon) hozzájuthatott a dokumentumhoz  (mint ahogy  Mandiner is csak rajtuk keresztül szerezhette meg a Magyar Péter és Varga Judit közötti családi perpatvarról készült jegyzőkönyvet. És itt vannak még a titkosszolgálatok is, amelyek Kövér László útmutatása szerint fő feladatuknak a balliberális ellenzék elhárítását tekintik, és a nemzetbiztonsági törvény szerint jogosultak bármilyen állami szervtől adatokat kérni (és a kérésüket kötelező teljesíteni, de az információigényről harmadik félnek nem adható ki semmilyen információ).

Még az is lehet, hogy a szóban forgó adatlap hamisítvány, de ne feledjük, hogy a szolgálatoknak joguk van az állami nyilvántartási rendszerekben adatokat elhelyezésére is (ha operatív feladataik ellátásához, a tevékenységük „fedéséhez” ez szükséges). Persze az ellenzék lejáratását célzó „akciózás” ettől még nem lesz törvényes, de a lehetőség fennáll, mint ahogy a lebukás kockázata is jelentős: a konkrét esetben nyilvánvaló adattévesztés (adathamisítás) történt, mert a „bejelentő” rovatban nem szerepelhetett volna dr. … Péter, csak dr. … Judit, következésképpen valakik meghamisították az adatokat. Ebből is látszik, hogy mekkora amatőrség volt ugyanazon személy (Rogán Antal) alá rendelni a titkosszolgálatokat éppúgy, mint a teljes fideszes állampárti propaganda-gépezetet. Előbbi az utóbbit szolgálja ki, és ezzel a nemzetbiztonsági szempontok háttérbe szorulnak a kicsinyes hatalmi érdekekkel szemben, aminek az egész ország szenvedi meg a kárát. Ha a kémelhárítás az illetéktelen orosz befolyásolás visszaszorítására fordítaná az erőfeszítéseit (nem pedig a választási kampány keretében elkövetett karaktergyilkosságokra és a szövetségesek lejáratására), akkor Magyarország biztonságpolitikai helyzete biztos nem lenne annyira kétségbeejtő, mit most.

 Ami pedig a szintén hasonló jogosítványokkal rendelkező ügyészi szerveket illeti, György barát közérdekű magánlevéltárába bekerült egy tanulságos eset három kulcsdokumentuma:

Az egyik egy Tájékoztatás tárgyú intézkedés (hivatalos levél), amiben az ügyészi szerv arról értesíti Sopánkát, hogy (idézzük): „Az Ön által ekkor és ekkor tett beadvány az abban foglaltak kivizsgálása végett (kiemelés tőlem) megküldésre került a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felett felügyeleti jogokat gyakorló dr. Szarka Gábor, honvédelmi minisztériumi kabinetfőnök részére, mivel a beadvány, illetve annak mellékletei büntetőeljárás megindítását megalapozó adatokat, információkat nem tartalmaztak”.

A másik a fellebbviteli ügyészség fellebbezést elutasító határozata, annak is az első oldala, amiben szó szerint megismétlik a „kivizsgálása végett” fordulatot.

A harmadik a HM Miniszteri Kabinet főnöke (dr. Szarka Gábor) részére (állítólag) megküldött ügyészségi átirat irattári példányának hiteles fénymásolata (beszkennelt példánya), amelyben nem „a benne foglaltak kivizsgálása végett” (ahogy az az ügyfélnek szóló tájékoztatásban és a panasz elutasításának indoklásában szó szerint szerepel), hanem „az esetleg szükségesnek tartott intézkedések megtétele céljából” továbbítják a beadványt és annak mellékleteit az „illetékeshez”. Vajon „a benne foglaltak kivizsgálása végett” kifejezés ugyanazt jelenti, mint „a szükségesnek tartott esetleges intézkedések céljából” szófordulat? Vajon miért kellett az ügyészségnek „finoman”, (ravaszkodva), de félreérthetetlenül jeleznie Szarka Gábor felé, hogy legjobban teszi, ha egyáltalán nem foglalkozik az átküldött anyaggal? Miért kellett a bejelentő (feljelentő) és a beadványban megnevezett tanúk (valamint elkövetők) személyes adatait kiadni annak a Szarkának, akiről egyébként az anyag terhelő adatokat, információkat is tartalmazott? Csak nem azért, hogy legyen alkalma eltüntetni a bizonyítékokat, befolyásolni a tanúkat, zsarolni az elkövetőket, megtorolni a bejelentőn a sérelmet? Miért kellett Sopánkát két közokiratban is álnok módon félrevezetni egy harmadik közokirat tartalmát illetően? Talán az ügyészségnek volt oka félni Sopánkától?

Még hogy nem lehet belenyúlni!

Lehet, de nyoma marad.