Egy aggodalmaskodó állampolgár, nevezzük Sopánkának (nem feltétlenül azonos más bejegyzésekben említett Sopánkákkal), 2015 és 2018 között többször is levélben (e-mailben) kereste meg a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) Katonai Főosztályát (ma már igazgatóság), és annak vezetőjén, a Főhadsegéden keresztül észrevételeket, kéréseket és javaslatokat juttatott el Áder Jánoshoz, az államszervezet demokratikus működésének őrzőjéhez, a nemzet egységének megtestesítőjéhez, Magyarország képviselőjéhez, a Honvédség főparancsnokához. A Főhadsegéd, Szegő László dandártábornok komolyan vette ezeket a megkereséseket, és azok tartalmáról tájékoztatta az elnököt. Legalább két, de az is lehet, hogy három alkalommal a Sándor Palotában, hivatali irodájában személyesen is fogadta Sopánkát (a tábornok), és megvitatta vele a levelekben felvetett kérdéseket, sőt azokra élőszóban vagy írásban válaszolt (a főosztály fejléces, ügyviteli nyilvántartási számos, pecsétes, saját kezűleg aláírt válaszlevelének beszkennelt elektronikus példányát e-mailben megküldve).

Telt-múlt az idő. Eljött 2019, kitört a COVID-járvány, ami még 2020-ban, sőt azon túl is tartott. Eljött 2021 is. Az orosz csapatok elkezdtek gyülekezni az ukrán határon, az orosz hírszerzés aktivizálta a világszerte, azon belül magyarországi bázisokon (is) települt hírszerzőit és ügynökhálózatát. Az ilyen nagyszabású megmozdulások, tevékenységélénkülések óhatatlanul bizonyos árulkodó jelek (szakszóval: felderítési ismérvek) keletkezésével járnak, azokat azonban még a „vájt fülűek” is csak nehezen ismerik fel a szenzációhajhász média, az állami propaganda-gépezetek és a titkosszolgálati dezinformáció által gerjesztett „fehér zajban”. Sopánka viszont – bár már régóta nyugdíjas volt – aktív korában betöltött munkaköréből  és beosztásából adódóan jártas volt a szövegértelmezésben, a sorok közötti olvasásban, a nyilatkozatok és a személyes közlések logikai elemzésében és ténytartalmának feltárásában, és már idejekorán úgy vélte, hogy rájött valami fontosra. Ezért aztán elkezdte bombázni a közelgő fegyveres konfliktus (háború) előjeleire vonatkozó észrevételeivel az illetékes magyar hatóságokat, abban a reményben, hogy megteszik a szükséges intézkedéseket, felkészülnek a válság kezelésére, „lekapcsolják”, vagy legalább ellenőrzés alá vonják az idegen ügynököket és hazai támogatóikat, de még talán – ahogy az kötelességük volna – a NATO- és EU-beli szövetségeseket is tájékoztatják a fenyegető fejleményekről. Mindhiába. Sehonnan sem kapott érdemi választ (a legtöbb helyről semmilyent sem).

2021 vége felé közeledve úgy döntött, hogy az ügy nem tűr halasztást. Elhatározta, hogy a köztársasági elnök, Áder János közbenjárását kéri. Mivel a főhadsegédet közben lecserélték, és az új főosztályvezetőt nem ismerte, (nem is bízott meg benne 100%-osan, továbbá attól tartott, hogy a katonai elhárításhoz beépült orosz ügynökök esetleg ellenőrzés alatt tartják), november 4-én közvetlenül a KEH hivatalvezetőjéhez, Haszonitsné dr. Ádám Máriához fordult levélben, amelynek két melléklete volt. Az egyik egy feljegyzés („A Köztársasági Elnöki Hivatal az orosz titkosszolgálatok célkeresztjében”), a másik egy elemzés volt („Az idegen titkosszolgálatok és magyarországi segítőik tevékenységéről”). Erre sem kapott választ. Mivel feltételezte, hogy Áder János (vagy bárki más a köztársasági elnök helyében) valamilyen intézkedést mindenképpen tett volna (hiszen a KEH érintettsége is felmerült), Sopánkában fokozatosan kialakult az a meggyőződés, hogy Haszonitsné egyszerűen eldugta az elnök úr elől a beadványt, és az e-mail már be se érkezett a rendeltetési helyére. (Sopánka most azt tervezi, hogy érintetti adatigénylést nyújt be a Sándor Palotának, amelyben arra kér választ, hogy a dokumentumot a hivatalvezető, aki ma már alkotmánybíró, bemutatta-e az államfőnek (szerepel-e rajta Áder János „láttamozást” igazoló kézjegye).

Csaknem négy hónappal voltunk akkor a háború kirobbanása előtt. Magyarország soha vissza nem térő alkalmat szalasztott el, hogy olyan hasznos információkat osszon meg a tagállamokkal, amelyek hatékonyan tudtak volna hozzájárulni hazánk és a szövetségesek közös biztonságához. Az elkövetkező két és fél évben Sopánka még többször személyesen megtapasztalta (és dokumentumokkal tudja igazolni), hogy (idézem) „egy bizonyos elkövetői kör módszeresen és jogszabály-ellenesen próbálja megakadályozni, hogy a mindenkori köztársasági elnök tudomást szerezzen az államszervezet demokratikus működésével, a Magyar Honvédség, a polgári és a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységével, Magyarország (nemzetközi) képviseletével és a különleges jogrendet érintő döntésekkel összefüggő fontos tényekről és más „lezáratlan, rosszul kezelt ügyekről”, így velük kapcsolatban nem is tud hatékonyan intézkedni. Nemcsak Áder Jánost, hanem Novák Katalint és Sulyok Tamást is információs buborékba zárták, hogy alkalomadtán legyen kit hibáztatni, legyen kire áttolni a felelősséget.

Mint az előző bejegyzésben célozgattam rá, ez év április 22-én Sopánka (most már elárulhatom, ő volt az) újabb levelet írt, ezúttal az aktuális államfőnek, Sulyok Tamásnak címezve (dr. Szabó Attila, főigazgató útján). Ebben – a történtek felemlegetése, és számos felelős megnevezése (beosztásának megjelölése) mellett – kérte az elnök urat, hogy a lehető legközelebbi időpontban fogadja őt személyes meghallgatáson, amelyen ismertetheti a helyzet megoldására vonatkozó részletes, az időközben bekövetkezett változásokat is figyelembe vevő új javaslatait.

Erre még nem kapott választ. Talán az elnök úr tanácsadói a közelgő választásokra tekintettel nem tartják sürgősnek az üggyel való foglalkozást. Sopánkának azonban erről más a véleménye, ezért a nyilvánosság igénybe vételével is ösztönözni kívánja az elnök urat a mielőbbi reagálásra. Ezért kérte meg György barátot (engem), hogy alkalomadtán említse meg a dolgot egy blogbejegyzésben.

Megjegyzés: A szóban forgó levél képi lenyomata pdf formátumban megtalálható a  magángyűjteményemben, de azt egyelőre nem hozhatom nyilvánosságra, mert Sopánka mint az információ birtokosa („owner”) és „keletkeztetője” („originator”) egyelőre nem járult hozzá. Bár türelmetlenül, de ki akarja várni a közérdekű bejelentések esetére előírt törvényes, 30 napos válaszadási határidő leteltét. Ha a Sándor Palota nem válaszol, akkor viszont nyilvánosságra hozza a kapcsolódó dokumentumokat. Kedves Olvasók, nektek viszont nem kell sokáig várnotok (május 22-ig), mert a magánlevéltári dokumentumaimból addig is közzéteszek egy válogatást (hamarosan).