A jogállami garanciák (alaptörvény-módosítások és egyéb átlátszó trükkök formájában történő) lebontásának köszönhetően a köztársasági elnök „főparancsnoki” jogosítványai egy ideje már csak néhány protokolláris látszatintézkedésre terjednek ki. Például átadó ünnepségeken szalagot köthet a honvédelmi miniszter javaslatára adományozott csapatzászlóra. Minden egyéb, az érdemi döntésekben való részvételi jogot elvontak tőle. A 9. alaptörvény-módosítással a Honvédelmi Tanács (amelynek elnöke a köztársasági elnök volt) megszűnt. Rendkívüli helyzetben (Magyarország az egyetlen ország Európában, amelyben "örökös" rendkívüli helyzet van) a Magyar Honvédség országon belüli alkalmazásáról, a saját állampolgárok elleni esetleges bevetést is ide értve, a kormány, azaz Orbán Viktor dönthet. 

Nincs semmilyen intézményes erő, ellensúly, fék, ami visszatarthatná az Orbán-kormányt a hadsereg bevetésétől, ha a hatalmát veszélyeztetve érzi, legfeljebb a saját józan esze, ha még maradt neki olyan. Csak remélhetjük, hogy a tanácsadóiban, köztük az általa személyesen kiválogatott Nemzetbiztonsági Tanács tagjaiban jobban megbízhat, mint Novák Katalin Balog Zoltánban.

A törvényes rend módszeres lebontása a nemzetbiztonsági ágazatban már 2010-ben kezdetét vette az erőszakminisztériumok (HM, BM) és a nemzetbiztonsági szolgálatok, az egyéb állami intézmények és a pártok cinkos közreműködése mellett. Vajon mit gondol Sulyok Tamás elnök úr, aki 2014-24 között (vagyis a 9. Alaptörvény-módosítás idején is) az Alkotmánybíróság elnöke volt: köztársasági elnökként hogy lehet így az államszervezet demokratikus működése felett őrködni? 

Mint az a Köztársasági Elnöki Hivatalnak (a Sándor Palota jogelődjének) 2021. novemberében (az orosz-ukrán háború kitörése előtt több, mint három hónappal) eljuttatott elemzésben szerepel:

„Az árnyék-titkosszolgálat a rendszerváltás óta az állami és társadalmi intézmények széles körére terjesztette ki befolyását, és ma már a politikai hatalom legfelső csúcsait ostromolja, a kormányzat, sőt a Köztársasági Elnöki Hivatal felé nyújtja ki csápjait, és az államfőt próbálja behálózni. Az aktív és nyugdíjas állományú nemzetbiztonsági tisztek (sokan közülük volt állambiztonsági munkatársak) különböző informális és intézményes csoportosulásai közötti belharcok, a titkosszolgálati ismeretek saját haszonra történő áruba bocsátása, a sorozatos szakmai hibák (pl. internetes önreklámozás, szándékos és akaratlan szivárogtatások), a belső bűnmegelőzés lazasága, a nemzetbiztonsági szférában is jelen lévő korrupció eltűrése, a kémelhárítás elhanyagolása tág teret nyújt az idegen titkosszolgálati behatolásnak a magyar és a szövetséges érdekek kárára…

Ezek a cselekmények törvényeket sértenek, szakmaiatlanok és ellenőrizetlenek, vagyis felettébb kockázatosak; azonnali, súlyos és közvetlen fenyegetést jelentenek országunk biztonságára nézve.

A sokasodó bizonyítékok újabb adalékokat szolgáltatnak arra, hogy napjainkban is folytatódik az árnyék-titkosszolgálat ártalmas tevékenysége. Ez a tevékenység nem a magyar nemzeti érdekeket, hanem elsősorban az orosz geopolitikai törekvéseket, a NATO és az EU bomlasztását szolgálja. Ha ezt a problémahelyzetet Magyarország nem tudja a szövetségesek számára is megnyugtatóan tisztázni és önerőből megoldani, akkor a vészesen közelgő és elkerülhetetlen „lebukást” követően végleg elveszíthetjük EU- és NATO-partnereink bizalmát, a nyugati szövetségi rendszerekbe való beágyazottságunkat, nemzeti érdekeink és nemzetközi törekvéseink hiteles képviseletének lehetőségét, annak minden gazdasági, bel- és külpolitikai, nemzetbiztonsági és katonai következményével együtt”.

A teljes cikket, amelyben utalás történik egy Sulyok Tamásnak nemrég elküldött (és egyelőre válasz nélkül maradt) tájékoztatásra is, György barát magánlevéltárában itt olvashatjátok el.